Egyelőre a Fidesz karba tett kézzel és somolyogva, már-már kárörvendve várhatja a 2024-es önkormányzati választásokat Szolnokon.
Hogy miért?
Mert miközben a kormánypárt helyi szövetei irtózatos módon összetartanak, és szép csendben építik a következő időszak fideszes politikusait, akiket majd bármikor bármire le lehet venni a polcról, addig a helyi ellenzék, mint az űzött vadak, úgy rohangálnak össze-vissza.
Ki ide lép be, ki oda lép át, ki elárulja az eredeti pártját, szóval széles és főleg elszomorító a kép. Csak néhányan tartanak ki, de őket is megvetés és leginkább kétkedés övez, hogy vajon miért maradnak, mert már az is gyanús.
Az egymással nemigen finomkodó pártok és helyi képviselőik kölcsönösen egymást tartják árulónak, ami nem kedvez az egységnek.
Hirtelen összerántott érdekszövetségek vannak kibontakozóban, de néhányan továbbra is egyénileg sütögetik pecsenyéjüket.
Ennek a pecsenyesütögetésnek a parazsába szórt most újabb gyújtóst Szotyori-Lázár Zoltán egy írásával. A szolnoki jobbikos politikus a DK-ra és a Momentumra tett negatív megjegyzéseket a földcsuszamlásszerű jászberényi győzelmet értékelő fejtegetésében.
Azt írta hosszas levezetés és rugdalózás után, hogy “itt van ez a helyben igencsak botladozó két párt, akik úgy gondolják, hogy ha nem ők fújhatják a passzátszelet Szolnokon, inkább külön indulnak, hogy ezáltal biztosan ne nyerhessen a másik, de a Fidesz sikere borítékolható legyen.
Na, szóval ebből kellene már észhez térni, kedves DK és Momentum. Elég kárt okoztatok már a szolnoki ellenzéknek.”
Nem tudni azonban, hogy a Jobbik nem botladozó párt-e. Mert azért valljuk be, a Jobbik sem egy makulátlan gyülekezet, annyi kiugrót és új pártot alapítót még nem látott a világ, amennyit ők biztosítottak a hazai politikai életnek, gondolva a szélsőjobbtól a szélsőbalig.
Aztán itt van helyben, Szolnokon az egyik pártból kilépett tagjuk is, akinek annyi bűne volt talán, hogy aláírt egy olyan, helyi ellenzéki összefogást célzó nyilatkozatot, amit vélhetően nem egyeztetett azzal a magas vezetéssel, amelyik amúgy már nem is vezeti a Jobbikot. Érdekes, akkor az az összefogás valahogy túl fanyarnak bizonyult. Kicsit kicsi, kicsit savanyú, de mégis, az övék volt, ám nem kellett.
Szóval ott is olvad ám a vaj a napon…
Arról nem is beszélve, hogy Szotyori-Lázár Zoltán írása végén hiteles és alkalmas helyi jelölteket emleget, ami Szolnokon olyan ritka, mint Alföldön a havasi gyopár.
Emlékezzünk csak, mi történt az ellenzéki előválasztás során: amikor a legjobban össze kellett volna tartani, már akkor úgy szétesett foszlányokra a helyi ellenzék, mint a vékonyra vágott, 10 évig érlelt svájci sajt. Ebben pedig rossz nyelvek szerint volt némi szerepe a most a DK-t és a Momentumot ostorozó és összefogást sürgető helyi politikusnak is.
“Rajta hát, mert nem sok időnk maradt!” – írta befejezésül Szotyori-Lázár Zoltán, amivel teljesen egyet tudunk érteni.
Úgy véljük, munka valóban bőven van: össze kell fogni az űzötteket, akik egymástól is félhetnek, mint a riadt nyulak.
És közben azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy van ugye ez a fránya befogóháló is, amit a Fidesz működtet.
Nem könnyű az élet a politikai vadászmezőn.
