A helykeresés időszaka, a kétalternatívás korszak és a centrális erőtér évei – nagyjából így lehet felosztani az elmúlt, immáron több mint harminc év politikai ciklusait Magyarországon egy friss, a centrális erőtér kialakulását vizsgáló tanulmány szerint. A kilenc választás Magyarországon: A centrális erőtér alakulása című tanulmány a Tárki által kiadott Társadalmi Riport című kötetben jelent meg, s a Telex szemlézte a legfontosabb megállapításokat.
Ezek közé tartozik, hogy a Fidesz és a NER stabil uralmát eredményező centrális erőteret az hozta létre, hogy 2006 és 2010 között közel egymillió szavazó jelent meg a szélsőjobb mögött, a centrum- és baloldali pártok pedig másfél millió szavazót veszítettek. Ezután sem 2014-ben, sem 2018-ban nem történt az erőviszonyokban érdemi változás.
A kutatás szerint minden a Fidesz saját „trendszerű” fejlődésével kezdődött, ami már a 2002-es elvesztett választás után lezajlott, de már 1998 és 2002 között nagy átrendeződés kezdődött. Sokat hangoztatott tézis, hogy a Fidesz mint jobboldali párt a vidéki szavazók körében rendelkezik erős támogatottsággal. A kutatás szerint a párt szavazatarányai és a lakosságszám között fordított arányosság van.
Az látszik, hogy minél kisebb egy település, annál több szavazója van ott a Fidesznek.
Ez a mintázat már egészen 2002 óta megfigyelhető, ráadásul egyre látványosabban. Más pártok esetében nincs ilyen összefüggés: a „jobbra szavazás” önmagában nem minden esetben kapcsolható össze a településmérettel.
A Fidesznek 2002-re úgy sikerült egymillió új szavazót szereznie, hogy közben a jobboldali blokk teljes szavazatmennyisége gyakorlatilag nem változott, ennek egyik eleme, hogy a Fidesz be tudta kebelezni a Független Kisgazdapárt vidéki szavazóit. Azaz ebben az időszakban a Fidesz kiszorította a politikai ellenfeleit a saját térfeléről – írja a kutatás.
A Fidesz – a szavazóbázisát tekintve – egy 1998-ban még inkább városi pártból 2002-re egyértelműen egy vidéki, rurális párt lett, és az ekkor kialakult szavazói mintázat évtizedekre változatlan maradt.
A centrális erőtér létrejöttéhez önmagában kevés a Fidesz ezredfordulós átalakulása, ehhez kellett az is, hogy a baloldali tömb szétforgácsolódjon. Az elemzés szerint a 2006 és 2010 közötti egy „sorsdöntő” ciklus volt: az MSZP közel másfél millió szavazóját veszítette el, miközben az SZDSZ gyakorlatilag eltűnt.
A kutatás szerint az SZDSZ eljelentéktelenedése miatt a választóiknak új pártot kellett keresniük, sokan közülük az LMP-nél kötöttek ki. Az MSZP másfél millió szavazójának eltűnése három számmal magyarázható: a Fidesz 430 ezer, a Jobbik 730 ezer többletszavazatot kapott 2010-ben, miközben durván 300 ezerrel kevesebben szavaztak országosan. A szocialista párt szavazói gyakorlatilag a két jobboldali párt valamelyikére voksoltak vagy egész egyszerűen otthon maradtak 2010-ben.
Az elemzés azt írja, hogy a centrális erőtér kialakulása alapvetően meghatározta a 2010-es évek három választásának eredményét. Ezen a helyzeten a 2022-ben egy erővé összeállt ellenzék sem tudott változtatni. Azonban mind a Fidesz, mind az egyben számolt ellenzéki tömb növelni tudta a táborát 2022-ben.
A 2022-es választás esetében a Jobbik szavazóinak mozgását érdekes vizsgálni. Egy biztos: a Mi Hazánk sok szavazót el tudott hódítani a Jobbiktól – írják. Ezt az is alátámasztja, hogy az ellenzéki koalíció pont abban az északkeleti régióban szenvedte el a legnagyobb veszteséget, ahol 2010-ben a Jobbik a legnagyobb szavazatnyereséget tudta produkálni. A Fidesz legtöbb pluszszavazatát az északkeleti régióban szerezte, ahol a Jobbik 2010-ben még erős volt, emellett a keleti határvidékről is tudott szavazókat szerezni a kormánypárt.
Forrás és további részletek a Telex.hu cikkében.
