A minap a Tények számolt be róla, hogy napok óta nem mozdul gazdája sírja mellől egy hűséges kutya a vámospércsi temetőben. A temetés óta gyakorlatilag őrködik a sírhelynél, már többen etetik.
A megható történetet a rokonok sem értik, mert a halott férfinek, Attilának nagyon sok kutyája volt, ugyanis állattartással foglalkozott, de ezt az állatot korábban nem látták, ezért a nevét sem tudják. Pedig nagyon szerethette a gazdáját, mert lassan egy hete nem tágít a sír mellől, ezt a Tények stábja is tapasztalta, amikor másnap visszamentek a temetőbe.
“Imádta a kutyákat, élt-halt értük” – nyilatkozta az elhunyt férfi testvére. Attila olykor 12 ebet is tartott, és bármikor befogadott kóbor állatot is.
A hűséges kutyát először akkor látták, amikor a férfit az utolsó útjára kísérték. “A temetéskor jött ide, a temetés folyamán idecsatlakozott, és azóta itt van” – mesélte Attila testvére a sírnál gubbasztó négylábúról, aki azóta is őrzi a sírt.
Nem számít egyedi esetnek, hogy egy négylábú sírjáig kíséri gazdáját. Miguel Guzman 2006-ban halt meg, hűséges kutyáját egy évvel korábban vette magához. Az elhunyt családjának elmondása szerint a Kapitány névre hallgató kutya Guzman halálának másnapján elszökött otthonról, és hiába keresték. Amikor a következő vasárnap kimentek a temetőbe, Kapitány fogadta őket a sírnál vonyítva. A család már többször hazavitte, de Kapitány mindig visszatért. Több mint hat évig őrizte hűségesen gazdája sírját a kutya Argentínában. A temető igazgatója és gondnokai nem bánták jelenlétét, sőt: ők etették, itatták.
„Az első nap, amikor felbukkant, elkezdett össze-vissza járkálni a temetőben, de végül magától meglelte gazdája sírját”
– idézte Hector Baccega temetőigazgató. Minden este lefeküdt a sírra, hogy ott töltse az éjszakát. Már számtalanszor bebizonyosodott, hogy nem véletlenül tartjuk a kutyát a hűség mintaképének.
Hasonlóan megható egy Japánban élt kutya, Hachiko története.
Hachikot, a 2 hónapos kutyát 1923-ban vette Ueno professzor, aki az egyetemen tartott előadásokat. A kutya reggelente elkísérte őt a vonathoz, délután pedig ugyanott fogadta. Így tett minden nap, egészen 1927-ig, mikor hiába várt többet gazdájára. A professzor egy előadása alatt szívrohamban meghalt. Hachiko ezután még 9 évig járt reggel és délután az állomásra várni gazdáját. 1935 márciusában a kutyát holtan találták azon a helyen, ahol évekig oly türelmesen várakozott. A Shibuya vonatállomáson Tokióban azóta is áll egy akita inu bronzszobor, ami méltó emléket állít ennek a megható történetnek.
