A mezőtúri Burai Árpádot gyerekkorában nagy boksztehetségnek tartották, de a sportban jól alkalmazható agresszió és lendület a hétköznapokban sem enyhült. Tizennégy éves korában úgy döntött, hogy bűnözéssel keresi meg a kenyérrevalót. Alig múlt 35 éves, amikor már elmondhatta magáról, hogy 16 alkalommal állt bíróság elé.
A korabeli feljegyzések szerint Burai bal kezét egy halálfejes tetoválás díszítette, az alábbi felirattal: „Bűn az élet”. És költői hitvallásának eleget is lett: lopás, hivatalos személy elleni erőszak, garázdaság és önbíráskodás szerepelt a bűnlajstromán.
A környékbeliek erőszakos, verekedős embernek ismerték, aki mindig a nála fizikailag gyengébbekre támadt. Első és második feleségét is bántalmazta és még az sem szegte kedvét, ha a nő éppen állapotos volt. Joggal feltételezhetnénk, hogy egy ilyen férfit messziről elkerülnek a nők, de valahogy mindig akad egy szerelmes szív, akinek feltett szándéka jó útra vezetni az eltévedt férfiembert. Burai Árpád, akit mindenki csak Tibiként ismert, sokadik alkalommal,1966. augusztusában szabadult a börtönből, amikor megismerkedett Cs. Nagy Edittel. A nyolc hónapos kislányát egyedül nevelő nő és a börtönviselt férfi hatalmas szerelemre lobbantak egymás iránt, ezért néhány nap ismeretség után oltár elé álltak.
Ám a szerelemmel együtt gyorsan kibontakozott Burai fékezhetetlen ereje is és már a mézeshetek alatt úgy összeverte Editet, hogy a nő a kórházban kötött ki. Az asszony féltette a saját és kislánya életét, ezért a gyógyulása után már nem mert haza menni. Egy ismerős özvegyasszonynál, Farkasnénál húzta meg magát, abban a reményben hogy majd a brutális férj nem keresi őt. Tévedett. Burai Árpád hamar megtudta, hogy hol találja az ifjú feleségét, ezért szeptember 13-án elindult, hogy meglátogassa őt a Szegfű utcai házban. Mai napig nem tisztázott néhány részlet, így az sem hogy tervezte-e az ezután következő tragikus eseménysorozatot, vagy hirtelen felindulásból követte el a szörnyűségeket.
Az özvegyasszony otthonába lépve kivégezte az ott tartózkodókat: Farkasnét, a szállásadót, és annak 10 éves kislányát, a szintén ott lakó Nagy Istvánnét, illetve a saját feleségét, Editet és 8 hónapos gyermekét. A csecsemőt a falhoz csapta, többi áldozatát pedig egy konyhában talált baltával a felismerhetetlenségig összeverte.
Feleségével végzett a legbrutálisabban: tizenegyszer csapott le a szerszámmal, majd megrugdosta a testet és páros lábbal ugrált rajta.
A holttesteket csak három nappal később találták meg. Morbid részlet, hogy a gyilkos eszközt Burai abba az ingbe csavarta, amiben pár héttel az eset előtt kimondta a boldogító igent.
A Szolnok Megyei Bíróság hónapokig tárgyalta a közvéleményt is rendkívül felkavaró ügyet. Habár a mezőtúri gyilkos mindvégig tagadta a bűnösségét, de a bíró egy pillanatig sem kételkedett: büntetése akasztófa általi halál.
„Burai nem tudott sem írni, sem olvasni, mégis jegyzetelt a tárgyaláson. Különböző sajátos ábrákkal jelölte meg a tanúkat és szó szerint fejben tartotta a vallomásaikat. A jegyzőkönyveket felolvasták előtte, olykor majdnem betűre visszaidézett mindent”
– emlékezett vissza néhány évvel később egy, a perben résztvevő igazságügyi orvosszakértő Tibire.
