Kevesebb felkérés, durvuló közbeszéd, de szilárd meggyőződés: a Kossuth-díjas Rost Andrea egyáltalán nem bánja, hogy a színpadi szerepeket a politikai felelősségvállalásra cserélte. Szolnok díszpolgáraként most gyerekkora legszebb éveinek helyszínéért küzd, ahol a tűzifaosztás során szembesült azzal a valósággal, amelyet a propaganda sem tud elfedni. Pályaváltásról, a szolnoki utak állapotáról és az aktivisták kemény munkájáról is beszélgettünk interjúnkban.
Szol24: Mennyire összeegyeztethető az egyéb elfoglaltságaival a kampánymunka? Mik az előnyei, esetleges hátrányai annak, hogy közszereplőként, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekesként vágott bele egy teljesen új területbe?
Rost Andrea: Az elmúlt időszakban elcsendesedett a telefonom, kevesebb felkérést kapok. Ezt nem lehet függetleníteni attól, hogy művészként odaálltam a TISZA mellé és felléptem a rendezvényeken. Nem gondolok erre sem előnyként, sem hátrányként. Inkább úgy élem meg, hogy hallgattam a szívemre és az eszemre is. Megjelent egy ember, egy közösség, egy szikra, amely elindított egy mozgalmat, és abban a pillanatban tudtam, hogy ott a helyem.
Visszatekintve sokszor az az érzésem, mintha az egész eddigi életem ebbe az irányba tartott volna. Nem maradtam külföldön, hazajöttem, itt akartam énekelni, a magyar közönségnek. Most pedig ez a döntés egy új értelemben teljesíti ki mindazt, amit eddig fontosnak tartottam.
Korábban szerepeken és a zenén keresztül meséltem emberi történeteket, most viszont a saját hangomon, a saját felelősségemmel állok ki azokért az értékekért, amelyekben hiszek: az emberekért, a magyar kultúráért, és azért, hogy Magyarországnak legyen jövője.
Fel tud idézni egy meghatározó élményt, ami elindította az aktív politizálás útján, vagy ez inkább egy hosszabb belső folyamat volt?
Inkább hosszabb belső folyamat volt, de volt néhány nagyon erős pillanat, ami felgyorsította bennem a döntést. Amit 2024 februárjában, majd március 15-én láttam és tapasztaltam, az egyenesen oda vezetett, hogy amikor megkerestek, nem volt bennem kérdés. Azt éreztem, most már nem lehet csendben maradni.
Milyen emlékei vannak Szolnokról?
Nagyon sok és nagyon erős gyerekkori emlék köt Szolnokhoz. Bár Budapesten születtem, három és fél éves koromtól nyolc éves koromig a nagyszüleimmel Szolnokon éltem, és ezek az évek a gyerekkorom legszebb időszakai közé tartoznak.
A Tisza-part, a Zagyva-part, a Tallinn Körzeti Általános Iskola, ahol elkezdtem az iskolát – mind élő, meghatározó emlékek. Akkor Szolnok számomra egy színes, szerethető, alföldi város volt, tele élettel. Lehet, hogy egy gyerek más szemmel lát mindent, de ez az érzés bennem megmaradt.
Ahogyan a szolnokiak sem felejtettek el engem – amit a díszpolgári címmel is kifejeztek –, úgy Szolnok is a szívemben maradt. Ezért is fontos számomra ma is. Nem a múltat nézem, hanem a jövőt: azt szeretném, hogy Szolnok újra élhető, pezsgő város legyen, ahol az emberek maradni akarnak, és ahová jó tartozni.
Mit szól ahhoz, hogy a Fidesz végül Kállai Mária helyett Berkó Attilát indítja?
Sok sikert és jó munkát kívánok Berkó Attila úrnak. Ugyanakkor fontosnak tartom elmondani, hogy az elmúlt hónapok tapasztalatai azt mutatják: függetlenül attól, hogy kit indít a Fidesz ebben a választókerületben, nem lehet elfeledtetni azt a hosszú éveken át tartó tétlenséget, amelyet az itt élők nap mint nap megélnek. Az elmúlt másfél évtizedben túl sok ígéret hangzott el, miközben túl kevés valódi változás történt.
Az emberek pontosan tudják, milyen állapotban vannak az utak, az intézmények, a közszolgáltatások, milyen a közbiztonság hiánya, és mit jelent a mindennapokban az, hogy egy térség folyamatosan háttérbe szorul. A választás valódi kérdése az, hogy ez az irány folytatódik-e tovább, vagy végre valódi változás jön Szolnokra és a környékére.
Önt betalálta már a propaganda?
Olyan értelemben, ahogy ezt másoknál láttuk nem. Ami viszont nagyon is jelen van, az a közösségi médiában tapasztalható hangulat. A Facebook oldalamon a kommentek között sokszor kifejezetten durva, személyeskedő megszólalásokkal találkozom. Ezt tudomásul veszem, és a helyén kezelem. Számomra sokkal fontosabb az a rengeteg személyes találkozás, beszélgetés és támogatás, amit nap mint nap kapok Szolnokon és a környékén. Ezek megerősítenek abban, hogy érdemes folytatni.
Azt is látom, hogy amikor valaki nyíltan odaáll a TISZA mellé, és nem fél vállalni a véleményét, előbb-utóbb megjelennek ezek a támadások. Én azonban nem erre szeretnék reagálni, hanem arra koncentrálok, hogy a kampány során minél több emberhez eljussunk, meghallgassuk őket, és a valódi problémáikról beszéljünk.
Mennyire elégedett az aktivistákkal, a szolnoki TISZA Szigetek munkájával? Folytatódik a kopogtatás és a pultozás?
Nagyon elégedett vagyok. A szolnoki TISZA Szigetek önkéntesei elképesztő munkát végeznek. Elhivatottak, felelősségteljesek, és valóban szívvel-lélekkel dolgoznak azon, hogy változást érjünk el. Természetesen folytatódik a kopogtatás és a pultozás is. Folyamatos kapcsolatban vagyunk a választókkal, rendszeresen jelen vagyunk a város különböző pontjain és a környező településeken. Ezek a találkozások adják a kampány igazi értelmét, amikor nem plakátokon vagy közösségi oldalakon keresztül, hanem személyesen tudunk beszélgetni az emberekkel, mert ilyenkor tudom igazán megérteni, mi foglalkoztatja a szolnokiakat és a térségben élőket.
A csapat hatalmas segítség számomra, és hálás vagyok azért az energiáért, amit nap mint nap beletesznek. Úgy érzem, együtt egy olyan Szolnokért tudunk dolgozni, ahol az emberek hangja valóban számít.
Hogyan alakult Szolnokon és térségében a TISZA tűzifaosztási kezdeményezése?
Nagyon jól alakult, és számomra is mélyen megérintő tapasztalat volt. A tűzifaosztás során nagyon sok olyan emberi sorssal találkoztam, amelyek szívfacsaróak voltak. Ezek a személyes találkozások erősítettek meg abban, hogy igenis végig kell mennünk ezen az úton, és valódi változást kell hoznunk, nemcsak Magyarországnak, hanem Szolnoknak és a térségnek is. Sok helyre eljutottunk Szolnokon és a térségben, és úgy érzem, valóban azokhoz került segítség, akiknek erre a legnagyobb szükségük volt. Az idei tél különösen kemény volt, az elmúlt évtizedek egyik leghidegebb januárját éltük meg, és ez sok családot, idős embert rendkívül nehéz helyzetbe hozott.
Fontosnak tartottuk, hogy ne csak jelképes segítséget adjunk. Nagy mennyiségben juttattunk el tűzifát, ráadásul nem rönköket, hanem felaprított, azonnal használható, „kályhakész” tűzifát. Számomra ez nem csak a hidegről szólt. Szolnokon és a környező településeken jól látszik, hogy sokan egész évben magukra maradnak, és a tél csak felerősíti ezt a helyzetet. Ezért fontos, hogy ne alkalmi akciókban gondolkodjunk, hanem folyamatos odafigyelésben és jelenlétben, mert egy térség nem maradhat magára.
A párt jászsági jelöltjével, Halmai Ferenccel készített interjúnkat itt tudják megtekinteni:
Képek: Rost Andrea – TISZA Fb
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
