Élete a futás, hetente akár 25 órát is edz, és 250 kilométert is lefut, amikor egy-egy hosszú távú versenyre készül. 2019-ben, 246 km-es távot teljesítve megnyerte a Spartathlont, háromszoros Ultra-Balaton győztes. Múlt héten új pályacsúccsal szakította át elsőként a célszalagot az Ultra Tisza-tó 65 km-es számában. Interjú Bódis Tamás hosszútávfutóval, aki egy apró borsodi településen, Hangonyon nőtt fel, ám szolnoki kötődése is van, öt év át szolgált a Magyar Honvédségnél.
Néhány nappal ezelőtt új pályacsúccsal, 4 óra 6 perces időeredménnyel nyerted meg az Ultra Tisza-tó 65 km-es versenyszámát. Számítottál erre a győzelemre és a fantasztikus időeredményre?
– Őszintén szólva igen, számítottam rá. Az idei formám alapján reálisnak láttam, hogy akár a pályacsúcs közelében futhatok. Bár ez egy kiemelkedő eredmény, számomra ez a verseny mégis inkább egy erősebb edzés volt, mint élet-halál harc. Igyekeztem tisztelettel bánni a távval és a kihívással, de nem szeretnék nagyképűnek tűnni, egyszerűen így sikerült.
Ózdon születtél 1988-ban, Hangonyon, egy kis észak-borsodi községben nőttél fel. Mesélj kicsit a gyerekkorodról és a családodról!
– Hangonyon nőttem fel, ami egy kis település Ózd mellett, nagyjából 6-8 kilométerre. Már gyerekkoromban is elég mozgékony, energikus srác voltam, annak ellenére, hogy nem tartoztam a legvékonyabb gyerekek közé. Az általános iskolában sok atlétikai versenyen vettem részt, ahol több szép eredményt is elértem. Emellett a hangonyi focicsapat tagja is voltam. Van egy bátyám, aki szintén sokszor indult atlétikai versenyeken, ráadásul ő gyakran nyerni is tudott. Édesanyánk egyedül nevelt minket, ami hatalmas teljesítmény volt a részéről. A középiskolás éveim alatt már nem igazán volt lehetőségem atlétikával foglalkozni, ezért más sportágakat próbáltam ki, például az asztaliteniszt és a judót.
A középiskola után Szolnokra kerültél és a Magyar Honvédségnél helyezkedtél el. Miért pont ezt a hivatást választottad?
– Gyerekként mindig szerettünk a barátaimmal katonásat játszani, mint sok más fiú. Nálam ez a vonzalom azonban valahogy mélyebben megmaradt. Amikor megtudtam, hogy van lehetőség felvételire a Magyar Honvédséghez, nem sokat gondolkodtam rajta. Vonzott a kihívás és a közösségi szellem. Öt évet szolgáltam, amit nagyon szerettem, és a mai napig jó szívvel gondolok vissza erre az időszakra.
Hogyan alakult ki a kötődésed a hosszútávfutáshoz?
– Mindig is egy energikus, nyughatatlan ember voltam. Tudtam, hogy szükségem van egy olyan sportágra, ahol ezt a rengeteg energiát levezethetem, és ahol igazán jól érzem magam. A futás nagyon gyorsan a szenvedélyemmé vált, mára pedig gyakorlatilag megszállottság lett belőle. Nem is volt kérdés, hogy a hosszútávfutás mellett döntök.
Számodra miről szól valójában a hosszútávfutás? Ez az akaraterő próbája?
– Inkább úgy mondanám, hogy ez egy életforma. Olyasmi, amiért minden nap tennem kell, akár többször is. Folyamatosan edzeni, fejlődni, tanulni, karbantartani a testemet és a lelkemet. Amikor futok vagy versenyzek, számomra az egyfajta meditatív állapot, tele endorfinokkal. Persze eljönnek azok a pillanatok is, amikor nagyon nehézzé válik, és legszívesebben feladnám. Na, ilyenkor jön elő az igazi akaraterő és a kitartás. Ez az, ami leginkább párhuzamba állítható magával az élettel is: a nehézségeket meg kell oldani, ha el akarod érni a céljaidat.
Mi okozza a legnagyobb örömet a futásban?
– Igazából minden, ami ezzel jár. Nehéz lenne csak egy dolgot kiemelni. Néha maga az utazás a verseny helyszínére, máskor a célba érkezés, vagy éppen az, amikor évekkel később nosztalgiázva visszagondolok egy-egy meghatározó futásomra.
Már háromszor nyerted meg az Ultra Balaton futóversenyt, ahol 221 kilométert kell teljesíteni. Hogyan lehet fizikailag és mentálisan kibírni egy ilyen extrém távot?
– Ez egy összetett dolog. Egyrészt rengeteg edzés szükséges hozzá, hogy fizikailag megerősödj és megfelelő állóképességet építs. Másrészt talán még ennél is fontosabb a mentális felkészültség és a magadba vetett hit. Ha ez nincs meg, akkor egyszerűen nem lehet végigcsinálni egy ilyen versenyt.
Megnyerted a Spartathlon nevű nemzetközi ultramaratont, amely egy 246 km-es távot jelent. Ez majdnem hat maratonnak felel meg, amit 36 óra alatt kell teljesíteni. A viadalt 1983 óta rendezik meg Görögországban, a versenyzők az athéni Akropolisz lábánál található Heródes színháza előtti tértől futnak a Spárta főtéren álló Leonidász király szobráig. Az igen rangos nemzetközi versenyen 23 óra 29 perces idővel voltál a legjobb 2019-ben. Erre a sikeredre vagy a legbüszkébb?
– Ez egy nagyon fontos mérföldkő az életemben, és természetesen nagyon büszke vagyok rá. Ugyanakkor nem tudnám kijelenteni, hogy erre vagyok a legbüszkébb. Sokkal inkább arra az útra vagyok büszke, amit eddig bejártam, és amit tovább szeretnék folytatni. Úgy érzem, még mindig az elején járok ennek a történetnek.
A Spartathlonnak korábban egy magyar győztese volt. Bogár János 1991-ben nyert, aki hozzád hasonlóan borsodi, csak ő Miskolcon született. Van vajon egy speciális borsodi titok?
– Van egy mondás: Borsod a rész, a többi kevés! Persze ez csak poén. Én a kemény munkában hiszek. Lehet, hogy az élethelyzeteink vagy a körülményeink sodortak minket ebbe az irányba, de a sikerhez egyértelműen rengeteg munka és kitartás kellett.
Hogyan zajlik a felkészülés egy extrém hosszú távú versenyre?
– Rendkívül sok időt és lemondást igényel. Heti szinten 160-250 kilométert futok, ami 15-25 óra edzésmunkát jelent. Mindezt hosszú hónapokon keresztül.
Hogyan néz ki az étrended, mit szoktál enni a versenyek előtt?
– Az étrendem mindig igazodik az aktuális edzésterheléshez és a felkészülési ciklushoz. Általában sok gabonafélét, zöldséget (nyersen vagy párolva) fogyasztok és igyekszem változatosan táplálkozni. Szükség esetén étrend-kiegészítőket is használok, mert ilyen edzésmennyiség mellett szinte lehetetlen mindent kizárólag étkezésből pótolni. Versenyek előtt könnyen emészthető ételeket választok, hogy elkerüljem a gyomorproblémákat. Ilyenkor például húsféléket nem szívesen fogyasztok.
Mire gondolsz futás közben?
– Nehéz erre egyértelmű választ adni. Néha a múltban járnak a gondolataim, néha a jelenben, vagy épp a jövőbeni terveimen elmélkedem. Ez teljesen függ a verseny aktuális szakaszától és a nehézségi szintjétől. Gyakran átgondolom, hogy mit szeretnék elérni, hová szeretnék eljutni.
Hogyan tudsz túllendülni futás közben a holtpontokon?
– Ilyenkor próbálok egyfajta meditatív állapotba kerülni és tudatosan megoldani az adott problémát. Legtöbbször a fókuszáltság hiánya okozza a nehézségeket. Ha sikerül átlendülni egy akadályon, onnantól általában könnyebb a folytatás.
Kilenc évvel ezelőtt Budapestre költöztél. Mit szeretsz a fővárosban és mi az, ami kevésbé vonzó a számodra?
– Elsősorban a vállalkozásom miatt költöztem Budapestre. Sok pozitívuma van a városnak, de mostanra egyre inkább vonz, hogy időnként elvonuljak a városi zajból és csendesebb környezetben töltsem az időmet.
Edzőként is dolgozol. Mi motivál ebben?
– Szeretném másoknak is megmutatni, hogy a futással elérhetőek az álomidők. Fontos számomra, hogy másokat sportolásra ösztönözzek és örülök, hogy a hobbim lehet a munkám. Ennél nagyobb ajándék kevés van.
Mit tanácsolsz azoknak a fiataloknak, akik szintén szeretnének hosszútávfutók lenni?
– Azt, hogy ne gondolkodjanak túl sokat, egyszerűen vágjanak bele. Legyenek türelmesek, ne akarjanak rögtön túl hosszú távokat teljesíteni. Fontos, hogy időt adjanak maguknak és lehetőleg tervszerűen, fokozatosan építsék fel a fejlődésüket.
Mik a további céljaid, álmaid a sportban és a magánéletben?
– Szeretném folytatni a versenyzést, lehetőség szerint nagy presztízsű nemzetközi versenyeken, világbajnokságokon és Európa-bajnokságokon indulni, és ott az élmezőnyben végezni. A magánéletben pedig tovább szeretném építeni a futással kapcsolatos vállalkozásomat.
Hány éves korodig szeretnél versenyezni?
– Ezen még nem gondolkodtam mélyebben, de úgy érzem, a világ élvonalában még akár 8-10 évig is ott lehetek.
A futás mellett van más hobbid?
– A futás az életem, ez a legfőbb hobbim is. De ha mégis ki kellene emelni valamit, akkor talán a barkácsolás, amit szívesen csinálok a szabadidőmben.
Szerző: Grosz Zoltán
Fotók: Bódis Tamás Facebook-oldala
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
