2001-ben a magyar kormány október 6-át hivatalosan is a nemzet gyásznapjává nyilvánította. Ezen a napon az állami zászlókat félárbócra eresztik.
Az aradi vértanúk emléke mélyen beivódott a magyar nemzeti emlékezetbe. Bátorságuk és hazaszeretetük ma is példaként szolgál, és kivégzésük napja arra emlékeztet minket, milyen nagy árat fizettek eleink a szabadságért és függetlenségért.
Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc leverését követően, 1849. október 6-án Aradon kivégeztek tizenhárom magyar honvédtisztet, akiket az utókor aradi vértanúk néven ismer. Ez a nap azóta is a nemzeti gyász és emlékezés napja Magyarországon. A vértanúk története a bátorság, hazaszeretet és önfeláldozás szimbólumává vált a magyar történelemben.
A szabadságharc vége és a megtorlás kezdete
1849. augusztus 13-án a magyar sereg Világosnál letette a fegyvert az orosz csapatok előtt. Ez a lépés nagy sértés volt az osztrák császári oldal számára, hiszen ha nekik adták volna meg magukat a magyarok, az a szabadságharc teljes bukását jelentette volna. Ehelyett a fegyverletétel üzenete az volt, hogy a két nagyhatalom együttes erejével szemben nem lehet tovább harcolni.
Az orosz fővezér, Ivan Fjodorovics Paszkevics megbocsátásra biztatta Ferenc József császárt, de az osztrák vezetés a megtorlás mellett döntött. Felix zu Schwarzenberg osztrák miniszterelnök hírhedt szavai jól jellemzik a hangulatot: “A kegyelem jó dolog, de előbb egy kicsit akasztunk. Nem szabad visszariadnunk egy vérfürdőtől.”
Az aradi vértanúk
Az aradi vértanúk tizenkét tábornokból és egy ezredesből (Lázár Vilmos) álltak:
- Aulich Lajos (1793-1849)
- Damjanich János (1804-1849)
- Dessewffy Arisztid (1802-1849)
- Kiss Ernő (1799-1849)
- Knezić Károly (1808-1849)
- Lahner György (1795-1849)
- Lázár Vilmos (1815-1849) – ezredes
- Leiningen-Westerburg Károly (1819-1849)
- Nagysándor József (1804-1849)
- Poeltenberg Ernő (1814-1849)
- Schweidel József (1796-1849)
- Török Ignác (1795-1849)
- Vécsey Károly (1803-1849)
Mindannyian aktív vagy korábban az osztrák Császári-Királyi Hadseregből kilépett katonatisztek voltak, akik a szabadságharc idején csatlakoztak a magyar honvédsereghez. Lázár Vilmos ezredest azért sorolták a tábornokokhoz, mert a szabadságharc végén önálló seregtestet irányított.
A per és az ítélet
A hadbíróságot Karl Ernst törzshadbíró vezette. Az ítéleteket Julius Jacob von Haynauhoz, Magyarország teljhatalmú kormányzójához kellett felvinni megerősítésre és aláírásra. Valamennyi tábornokot kötél általi halálra ítélték, annak ellenére, hogy például Dessewffynek szabad elvonulást ígértek a fegyverletétele előtt.
Haynau négy halálra ítélt büntetését különleges kegyelemből golyó és lőpor általira változtatta:
- Kiss Ernő: mert a szabadságharc alatt ténylegesen soha nem harcolt császári haderő ellen
- Dessewffy Arisztid és Lázár Vilmos: mert a császári csapatok előtt tették le a fegyvert
- Schweidel József: mert csak a schwechati csatában harcolt a császári haderő ellen, a továbbiakban adminisztratív beosztásokban szolgált
A kivégzések
A kivégzéseket 1849. október 6-ára, az 1848-as bécsi forradalom és Theodor Baillet von Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulójára időzítették. A módszer kétféle volt:
Lőpor és golyó általi halál (reggel fél hatkor):
- Lázár Vilmos
- Dessewffy Arisztid
- Kiss Ernő
- Schweidel József
12 katona állt fel velük szemben töltött fegyverrel. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, ezért három katona közvetlenül elé állt, és mindhárman újra tüzeltek.
Kötél általi halál (reggel hat óra után):
- Poeltenberg Ernő
- Török Ignác
- Lahner György
- Knezić Károly
- Nagysándor József
- Leiningen-Westerburg Károly
- Aulich Lajos
- Damjanich János
- Vécsey Károly
Vécsey Károly büntetését azzal súlyosbították, hogy végig kellett néznie társai kivégzését, ezért őt akasztották fel utolsónak. A legenda szerint Damjanich holttestéhez lépett, és megcsókolta annak kezét, bár ezt korabeli források nem támasztják alá.
Batthyány Lajos kivégzése
Ugyanezen a napon Pesten kivégezték gróf Batthyány Lajost, Magyarország első felelős miniszterelnökét is. Batthyányt 1849. augusztus 30-án a haditörvényszék koncepciós eljárásban felségárulás miatt kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte.
Batthyány, hogy elkerülje a megszégyenítő akasztást, az éjszaka folyamán egy becsempészett tőrrel nyakon szúrta magát. Súlyos sérülése miatt az akasztást nem lehetett végrehajtani, ezért Johann Kempen altábornagy, a pest-budai katonai kerület parancsnoka a büntetést “porra és golyóra” változtatta.
Batthyány nem engedte a szemét bekötni, és maga vezényelt tüzet a kivégzőosztagnak. Utolsó szavai három nyelven hangzottak el: “Allez, Jäger! (Rajta, vadászok!) Éljen a haza!”
A megtorlás további áldozatai és következményei
Aradon a tizenhárom vértanún kívül még három honvédtisztet végeztek ki:
- Ormai Norbert honvéd ezredest (az “első aradi vértanú”) augusztus 22-én
- Kazinczy Lajos honvéd ezredest (Kazinczy Ferenc fiát) október 25-én
- Ludwig Hauk alezredest 1850. február 19-én
Lenkey János tábornok is a vádlottak között volt, de mivel a börtönben megtébolyodott, megszüntették ellene az eljárást. 1850 februárjában halt meg a várbörtönben. A szabadságharc utáni megtorlások alatt hozzávetőleg 500 halálos ítéletet hoztak, és mintegy 110-et hajtottak végre. Az emigránsokat távollétükben, in effigie végezték ki, azaz nevüket az akasztófára szögelték.
A bosszúhullám csak 1850 júliusától mérséklődött, amikor az általános európai felháborodás miatt a bécsi udvar nyugdíjazta a hatáskörét túllépő Haynaut.
A magyar nemzet gyásznapján vasárnap délelőtt megemlékezést tartottak Budapesten az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után kivégzett hősök tiszteletére. Az eseményen részt vett Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter, Böröndi Gábor vezérkari főnök, valamint a kormány több tagja.
A nemzeti gyász jeleként Magyarország lobogója egész nap félárbócon maradt. A ceremónia során a zászló felvonását a Himnusz, félárbócra eresztését pedig a Szózat hangjai kísérték. A megemlékezésen közreműködtek a Magyar Honvédség különböző egységei, köztük a 32. Testőrezred, a Központi Zenekar, a Nemzeti Lovas Díszegység és a Nádasdy Ferenc Huszárosztály.
Az eseményen elhangzott, hogy a 14 mártír – az aradi 13 vértanú és gróf Batthyány Lajos – példát mutatott hazaszeretetével és áldozatával, és haláluk nem volt hiábavaló, hiszen ma Magyarország szabad és független ország. A megemlékezés a Fiumei úti sírkertben, a Batthyány-mauzóleumnál koszorúzással folytatódott, tovább őrizve a 175 évvel ezelőtti események emlékét és jelentőségét a magyar történelemben.
Nyitókép: Az aradi vértanúk Barabás Miklós litográfiáján, Forrása: Wikipedia
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz.
