A Mindenki Magyarországa Mozgalom egykori elnökségi tagja, a Viszlát, kétharmad kezdeményezés vezetője és a Jászság egyik ismert közéleti szereplője a 2022-es országgyűlési választás után most visszatért, ezúttal az V. kerületben, Juhász Péter csapatának tagjaként. A Szol24 Budapest belvárosában kérdezte a politikust identitásról, megbánásról, politikai karakterről és 2026-ról, sőt, még Györfi Mihály szolnoki polgármesterjelölt is szóba került.
Szol24 – Jászberényben született, gyermekkorát pedig Jákóhalmán töltötte. Mikor és minek hatására alakult ki a közéleti munkái során gyakran megemlített jász identitás?
Lukácsi Katalin – Az anyatejjel és az apai szóval csecsemőkoromtól fogva hazaszeretetre és az ősök iránti tiszteletre neveltek. A büszke redemptus jászságot apai ágról, míg anyai ágról a nyílt szívű beregi kurucságot kaptam. Hálás vagyok a jó Teremtőnek, hogy Jászberényben születhettem, amely a polgári öntudat egyik bölcsője volt a magyarságon belül. Ezt ékesen bizonyítja, hogy teljes mellszélességgel csatlakoztunk a Rákóczi-, majd a ‘48-49-es szabadságharchoz, illetve a rendszerváltás után azonnal felelevenítettük hagyományainkat, és még talán a közelmúlt politikai fejleményei is.
Nagyon fiatalon önkormányzati tisztségért indult a Fidesz támogatásával Jászjákóhalmán. Mit látott akkor a kormánypártban és mi volt az első pont, amikor azt érezte, hogy a 2/3-os felhatalmazást nem a legjobb célokra használják?
Máshonnan kezdem. Tinédzserkorom óta foglalkoztatott a politika, ez együtt is jár a hazaszeretettel. A szüleim baloldaliak voltak, de mivel számomra hangsúlyosabb voltak a nemzeti identitás és a zsidó-keresztény örökség elemei, ezért én az MDF szavazójává váltam. 2010-ben lelkes fiatalon országgyűlési képviselőjelöltséget vállaltam az esélytelenség tudatában. Az MDF azonban kiesett a parlamentből, így végül a Kereszténydemokrata Néppárthoz csatlakoztam. Kezdetben a megyében, majd Budapesten aktív szervezőjévé váltam a közösségnek. Nem annyira pártos munkával, inkább szemléletformálással foglalkoztam. Kitalálója és főszervezője voltam értékteremtő eseményeknek, különös tekintettel a társadalmi kiengesztelődésre és a zsidó-keresztény párbeszédre.
Mivel a politikai szerepvállalásom a személyesen megélt hitemből táplálkozik, amikor az konfliktusba került a Fidesz-KDNP kormányzásával, én a hitemet választottam a pártkarrier helyett.
Országos hírnévre akkor tett szert, amikor a nagy nyilvánosság előtt szakított a KDNP-vel, azóta sok év eltelt. Mik azok a dolgok, ha vannak, amiket megbánt, és mik azok, amiket biztosan ugyanúgy csinálna?
Ez egy nehéz kérdés. A pusztai vándorláshoz hasonlítható azok sorsa szellemi értelemben, akik polgári és/vagy nemzeti liberálisokként (mint aminek Antall József is vallotta magát) a Fidesz kormányzásának autokratikussá válása óta párt nélkülivé váltak. Nem találjuk politikai közösségünket, de hajt a felelősségtudat, mert az ország jelenlegi vezetését rombolónak tartjuk. Amíg a polgárok gazdasági fejlődést éreznek, addig valójában elszalasztjuk a felzárkózás esélyét, a hatalom pedig egymás és szövetségeseink ellen fordít minket. Zsebre teszik a fél országot, elherdálják a jövőt, és ki tudja, kik kezébe játsszák át nemzeti kincseinket. Ebben a helyzetben a tétlenséget károsabbnak tartom, mint a cselekvésből fakadó szükségszerű hibák károkozását. Röviden: utólag nézve nyilván sok mindent másképp csinálnék, de bízom benne, hogy egyre hatékonyabban válok hasznává hazámnak.
Az idei helyhatósági választáson Juhász Péter csapatában indul a Belvárosban. Kitől jött a megkeresés és miért döntött úgy, hogy elvállalja?
Juhász Péter személyesen keresett meg, mert bízik bennem, hitelesnek tart, és szerette volna, hogy sokszínű, fiatal csapatában az általam képviselt polgári, kereszténydemokrata elvek egyaránt megjelenjenek. Mivel ebben a szerepben önazonos lehetek, ráadásul egy számomra személyesen, érzelmileg fontos körzetért dolgozhatok az V. kerület 3-as számú választókörzetében, ezért örömmel elvállaltam.
Juhász Péterrel volt egy évekkel ezelőtti csörtéje, ellene kampányolt a háza előtt. Mi változott?
Az önazonosságom. Amikor 2016-ban még elvállaltam azt a pártos aktivizmust, amelyben a rogáni elvek szerint támadtuk személyükben és hazug módon ellenfeleinket, már egyre rosszabbul éreztem magam a pártban. De maradtam, mert azt hittem, az a kötelességem. Azt hittem, úgy szolgálom az általam vallott értékeket. Tévedtem, és egy évre rá aztán ki is léptem. Az egyik első dolog, amit kilépésem után tettem, volt az, hogy egy tüntetésen megragadva az alkalmat, odaléptem Juhász Péterhez, és bocsánatot kértem tőle. Ez őt annyira megérintette, hogy az ellenfelekből, “ellenségekből”, barátokká váltunk.
Elég unikálisnak hat Magyarországon, hogy nem egyszer kért bocsánatot a nyilvánosság előtt és gyakorolt önkritikát egyes, évekkel ezelőtti álláspontjaiért. Hogy látja, van keresnivalója ennek a politikai karakternek hazánkban, vagy ezek a megszólalások kemény népszerűségvesztéssel járnak?
Az azóta már szentté avatott XXIII. János pápa mondta azt, hogy az ember soha nem annyira nagy, mint amikor térden áll. Szemben az orbáni erőkultusszal, ami azt hirdeti, hogy az igazság erő nélkül keveset ér, én azt vallom, és szerintem ez a zsidóság és a kereszténység egyik fő üzenete, hogy az igazság önmagában erő. Sőt a legfőbb erő. Egy jó szívű társadalom rezonál az igaz tettekre, igaz szavakra, csak bátorság kell hozzá. Negatív és keserű vélekedésekkel szemben meggyőződésem, hogy a magyar társadalom szíve a helyén van, csak feldolgozatlan traumáink és gyógyulatlan sebeink miatt sokszor nem merünk kiállni a jó ügyért. Sokszor viszont még így is kiállunk. Egyéni missziómnak tartom, hogy ezt a pislákoló jót szítsam magunkban.
Figyelemmel követi Jász-Nagykun-Szolnok megye közéletét? Jászberényben Budai Lóránt újrázna, Jászapátin Illés Gergő hívja ki Pócs János országgyűlési képviselő fiát, illetve Mezőtúron szintén egy fiatal jelölt próbálkozik a Fidesz ellen.
Nagyon lelkes vagyok amiatt, ami a Jászságban és a szomszédságban történik. Nem csak értük, de a csupaszív Györfi Misinek is szurkolok Szolnokon. Ez is bizonyítja, hogy Magyarország él. Van verseny, van termékeny ambíció, ez lendíti előre a vidéket. Bízom benne, hogy szimbolikusan majd az V. kerületben is magasra emelhetjük a Lehel kürtjét, hiszen Budapest és az ország szívének, a Belvárosnak jót fog tenni egy kis politikai vérfrissítés.
2026-ban országgyűlési választások lesznek Magyarországon. Két évvel ezelőtt Pócs János a falvakban jellemzően 2/3-os győzelmet, a híresen ellenzéki Jászberényben pedig 50-50%-os eredményt ért el. Van esélyt arra, hogy rövid időn belül változást tudnak elérni a kormánykritikus erők?
Látok. Valójában a Fidesznek ugyanúgy rossz az, hogy újfeudalizmust épít ki a falvakban. Lehagy bennünket lassan Románia, a sok gépsoron működő jász gyárakban alig hallatszik magyar szó, de mi mégis a migrációtól és a szivárványos zászlótól rettegünk. Nevetséges. Versenyképes falvakra és a saját sorsukat a kezükbe vevő városokra van szükség. Erős főváros csak erős vidékre épül. A jelenlegi hatalom már nem képes bevezetni Magyarországot a 21. századba, csak saját hatalma megtartásába öli energiáit. Váltás kell, és ezt egyre inkább érzik a politikával napi szinten nem foglalkozó rétegek. A változás kulcsa az lehet, hogy lesz-e olyan új erő vagy erők, akiket a Fidesz helyett 2026-ban a magyar nép megbízhat. Erre ma nagyobb esélyt látok, mint 2010 óta bármikor. Izgalmas hónapok előtt állunk.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
