A magyar férfi vízilabda-válogatott újabb komoly erőpróbán van túl a világkupa selejtezőjében, ahol ezúttal egy klasszikus rivális állította meg. A történet azonban messze nem olyan egyszerű, mint amit az eredmény sugall.
A görögországi Alexandrupoliszban zajló világkupa Divízió I-es tornáján a magyar csapat már korábban biztosította helyét a legjobbak között, így a spanyolok elleni összecsapás inkább szólt finomhangolásról, mint élet-halál harcról. Ettől függetlenül a medencében nem volt barátságos a hangulat: a világbajnoki címvédő ellenfél gyorsan jelezte, hogy nem statisztának érkezett.
Az első negyed még kiegyenlített játékot hozott, a magyarok tartották a tempót, sőt időnként kifejezetten magabiztosnak tűntek. A második játékrészben azonban hirtelen megváltozott a mérkőzés dinamikája. A spanyolok ritmust váltottak, és olyan hatékonysággal használták ki helyzeteiket, amire a magyar védekezés nem talált azonnali választ. A különbség gyorsan nőtt, és bár a mieink próbáltak kapaszkodni, a lendület már az ellenfélnél maradt.
A második félidő inkább kontrollált játékot hozott, mint fordulatos drámát. A magyar csapat nem omlott össze, de nem is tudta visszahozni a mérkőzést. A 9–13-as végeredmény így egy stabil, de nem megalázó vereséget tükröz.
A magyar válogatott számára ezek a mérkőzések nem csupán eredményekről szólnak, hanem arról is, hogy a kevésbé rutinos játékosok éles helyzetben fejlődjenek. A spanyolok elleni meccs ebből a szempontból értékes teszt volt – még ha az eredmény nem is ezt sugallja első pillantásra.
A torna további alakulása szempontjából a vereségnek nincs drámai következménye, de fontos visszajelzés. A kérdés inkább az: mennyit tanul ebből a csapat, mire valóban számít majd.
Kép: MTI
Most úgy támogatja a független médiát, hogy ez önnek egy fillérjébe sem kerül. Ajánlja fel adója 1%-át a Szol24 kiadójának és járuljon hozzá a szabad sajtó túléléséhez!
