Télen sokan fellélegeznek, amikor végre csúszásmentesítik az utakat. Csakhogy ami az embernek biztonság, az a kutyának gyakran égető, irritáló felület. Egy szolnoki szerző, Avar Vanda személyes tapasztalatai nyomán összeszedtük, miért reagálnak így a kutyák, és mit lehet tenni, ha a séta már pár méter után sántikálásba fordul.
A reggeli indulás sok gazdinak ismerős jelenet: a kutya kilép, majd megtorpan, mintha mérlegelne. A hóban derékig érő hideg és a letakarított, de kezelt járda között kell választania – és egyik sem ideális. Avar Vanda a Szoljon.hu-n megjelent írásában arról mesél, hogy Bodza nevű kutyája a sózott részeken pár lépés után sántítani kezdett, majd megállt, és segítséget kérőn felnézett a gazdájára.
A hagyományos útszóró só és egyes olvasztószerek kiszáríthatják a talppárnákat, mikrosérüléseket csíphetnek, és a két ujj közti bőrt is irritálhatják. A bajt fokozza, hogy a kutya ösztönösen nyalogatná a fájó mancsát – ezzel pedig a vegyület egy része be is kerülhet a szervezetébe.
Mit lehet tenni, ha a kutyacipő nem működik? Első körben érdemes útvonalat váltani: parkos, földes, kevésbé kezelt szakaszok felé. Rövid, tempós séták is segíthetnek a nagy hidegben. Hazaérve a legfontosabb a mancsok leöblítése langyos vízzel, majd szárazra törlése; így a kristályok nem maradnak a bőrön. Hasznos lehet a talppárnák védőbalzsamozása is, illetve ha a kutya érzékeny, a szőrt a tappancsok között rövidebbre igazítani, hogy kevesebb anyag tapadjon meg.
A közlekedésbiztonság nyilván az első, de a mindennapi rutinban néhány apró lépéssel a kutyának is elviselhetőbbé tehető a tél – anélkül, hogy az ember bokája bánná.
Kép: Kutyabarathelyek.hu
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz.
