Vannak, akiknek a 130 sem lenne elég gyors a 31-es főúton, de mi is találkoztunk már számtalanszor azzal a jelenséggel, hogy minden különösebb indok nélkül számos autó vezetője meg sem közelíti a megengedett sebességet, hanem 90 helyett ötvennel, vagy hatvannal halad huzamos ideig. Veszélyes? Határozottan az.
Nem a cammogó tempó veszélyes önmagában, hanem amit a mögötte érkező kocsisor sofőrjeiből kivált. Szinte mindannyian találkoztunk már ezzel a jelenséggel, most ismét ilyen esetről számoltak be a 31-es főúton.
A főszereplő egy Matizt vezető sofőr. Neki próbált üzenni egy neve elhallgatását kérő autóstárs. Érdeklődik költői kérdésben, hogy miért nem próbál meg haladni? Azt a tanácsot adta, hogy ha nézelődni akar, akkor szálljon fel a vonatra. Kiemelte, hogy akkor még csodálkoznak hogy miért van ennyi baleset, meg előzgetés. “Hát ezért, de a fotón már belegyorsított. Azelőtt Maglódtól szigorúan 54 km/h” – fogalmazott és egy fényképet is mellékelt.
Egy korábbi cikk elég jó magyarázatot ad arra, hogy miért is hasonlóan veszélyes a látványosan lassan haladók tempója, mint amikor valaki száguldozik. Ujj Péter Tamás írását olvashatják.
Akik másokat a lassú tempójukkal indokolatlanul feltartanak vagy zavarnak, óhatatlanul komoly veszélyhelyzeteket teremthetnek.
Éppen egy családi születésnapra autózok Budapestről Kecskemétre az 5-ös számú főúton valahol Alsónémedi és Dabas között. Nem sietek, tartom a forgalom diktálta tempót, élvezem az utat és örülök, hogy végre láthatom a vidéki rokonokat.
Egyszer csak látom, ahogy kétszáz méterrel előrébb kifordul az útra elém egy fehér Škoda Favorit. Leveszem a gázról a lábam, engedem elfogyni a lendületem, hogy az autóoszlop új tagja is felvehesse a tempót. Ám csak nem akar gyorsulni, végül fékezni kényszerülök, hogy elkerüljem a beköszönést az idős úr vezette autó hátuljába.
A tempó körülbelül 60 km/óra, pedig látszólag haladhatnánk gyorsabban is. A forgalmi-, út-, és látási viszonyok egyáltalán nem indokolják, hogy ne a megengedett 90 km/h-s sebességet tartsuk. A sűrű szembeforgalom miatt egyelőre nincs lehetőségem előzni, így inkább tisztes követési távolsággal beállok a Škoda mögé.
Az autók mögöttünk hamar feltorlódnak, a közvetlenül mögöttem érkező audis pedig nagyon hamar ideges lesz, legalábbis a viselkedése alapján erre a következtetésre jutok. Teljesen rám jön, érzésre alig egy méteres követési távolságot tart, és néhány másodpercenként kihúz balra, hátha tud már előzni, de még mindig túl sűrű a forgalom.
A bácsi továbbra sem hajlandó érdemben emelni a tempót, már az én pumpám is kezd felmenni, mert nem érzem magam komfortosan a türelmetlen Audi miatt. Szememmel keresem az érkezők tengerében a lyukat, amikor biztonságosan ki tudok menni előzni, de nem igen kínálkozik erre lehetőség az 1.6-os szívó benzinmotorral szerelt autóm számára.
A mögöttem lévő bezzeg nem teketóriázik ennyit, az első adandó alkalommal kivág a szembe sávba. Szegény húszéves A6-os minden megmaradt lóerejét beveti a siker érdekében, kipufogóját koromrészecskék milliárdjai hagyják el. Mellém ér, de közben gyorsan közelednek szemből is, és ijesztően fogy a manőver biztonságos befejezéséhez rendelkezésre álló hely.
Eltelik még néhány másodperc és egyértelművé válik, hogy az előzés nem fog sikerülni. Az agyam vészüzemmódba kapcsol. Villog a szembejövő, fékez az Audi, fékezek én is. Talán a skodás öregnek fel sem tűnik, hogy éppen milyen félelmetes események történnek körülötte – részben miatta.
Hiába fékezek, nem elég, az Audi pedig jön vissza a sávba, menekül az egyetlen irányba, ahova tud. Elkapom a kormányt, kénytelen vagyok kissé letérni az útról, a jobboldali kerekek már az útpadkán, kétségbeesetten darál az ABS és villog a menetstabilizáló visszajelzője. Amennyire csak tudom szorítom a kormányt és reménykedem a szerencsés végkimenetelben. Minden olyan gyorsan történik.
Végül sikerül beengedni a világ összes kilométerét már maga mögött tudó 1.9 TDI A6-ost, nem történt nagy baj, mindenki ép bőrrel megúszta. Ezt most. A pulzusom az egekben, csak tudnám, hova kell sietni egy olyan autóval, amelyik már bőven megette kenyere javát és miért kell mindenki mást is veszélybe sodornia egy meggondolatlan vezetőnek!? Vagy itt inkább az idős úr a hibás?
Sajnos az indokolatlanul lassú haladás egyáltalán nem ritka jelenség az utakon és az vele a legnagyobb probléma, hogy komoly veszélyhelyzetet teremthet. Az emberek stresszszintje állandó jelleggel az egekben, ami miatt a türelmetlenebb sofőrök nagyon hamar kockázatos, és sokszor szabálytalan manőverekbe kezdhetnek annak érdekében, hogy mihamarabb maguk mögött tudhassák a mazsolát. Ennek estem majdnem áldozatul én magam is.
Mi hogy gondoljuk ezt?
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
