Melanoma malignum (BNO: C4370 – Az alsó végtag rosszindulatú melanomája). Ez az én diagnózisom – kezdte bejegyzését Lubics Szilvia jászberényi születésű ultrafutó. A kiváló sportoló, számtalan cím és hihetetlen eredmény tulajdonosa arról írt, amit az utóbbi időszakban átélt.
“Hónapok óta figyeltem, egy „anyajegyet” a combomon. Nem volt nagy, de mintha nőtt volna és a színe sem tetszett. Nem hagyott nyugodni, június végén elmentem megmutatni egy bőrgyógyásznak. Leforrázva jöttem ki a rendelőből: nagy valószínűséggel melanoma. Azaz rosszindulatú bőrdaganat, azok közül is a rosszabb fajtából való” – írta meg esetét.
Így folytatta:
“Azonnal ki kell operálni, legkésőbb egy héten belül. Már csak azért is szíven ütött a dolog, mert pár éve vesztettünk el egy közeli családtagunkat melanomában. Próbáltam összekaparni magam az első sokk után. Nem ment könnyen, de nem is hagyhattam el magam, vártak rám a feladatok.
“48 óra múlva már a műtőasztalon feküdtem, és mire felocsúdtam, ki is vágták belőlem a kis mocskot. A sebész dupla erősségű varratokkal látott el, mondta, hogy ezzel nyugodtan futhatok, ha nem fáj a seb. Két nap múlva futottam – és bíztam benne, hogy tévedtek a bőrgyógyászok, jó lesz a szövettan, és véget ér ez a rémálom.”
Csakhogy nem így lett.
“Egy hét múlva épp leszállt a repülőnk Skóciában, amikor felhívott a kezelőorvosom az eredménnyel: melanoma. Egy világ omlott össze bennem. Ő biztatott, hogy időben mentem, korai a stádium, „X” százalék a 10 éves túlélési esélyem. Nem emlékszem a pontos számra, mert akkor már csak valahonnan nagyon távolról hallottam a hangját – és nem a térerő volt rossz. Nagyon nehéz időszak következett. Várt rám egy kiterjesztett műtét, és CT vizsgálatok, hogy nincs-e áttét valahol a szervezetemben. Közben próbáltam felhasználni az ultrafutásban szerzett tapasztalatokat: nem sajnálni magamat, a bajt tudomásul kell venni, csak a megoldásra szabad koncentrálni.”
“Július közepén aztán megvolt a második műtét is, ezúttal jóval nagyobb területet kellett kivágni a combomból. Sokkal nehezebben is ment a mozgás napokig, a futás sokáig szóba sem jött, kb egy hete tudok újra terhelni a lábamra. Kicsit talán fáradtabb vagyok a szokásosnál, de napról napra erősödök. A legfontosabb, hogy úgy néz ki, túlvagyok a dolgon. Múlt héten megvolt a CT is – nem találtak semmit… Egy hatalmas szikla gördült le rólam – nem is éreztem addig, hogy ennyire nyom. További kezelésre most nincs szükség, csak rendszeresen kell majd kontrollokra járnom. Örülök a hegnek ami maradt belőle, mert emlékeztetni fog arra, bármilyen erősnek is érzem magam, mennyire sebezhető vagyok és milyen pici pont a nagyvilágban.”
Végül ezt írta:
“Sokáig gondolkoztam rajta, hogy írjak-e erről, mert sok mindent szeretnék, de szánakozást, sajnálatot semmiféleképpen sem.
Egy dolog miatt döntöttem úgy, hogy megírom a történetem: arra kérlek benneteket, hogy figyeljetek magatokra és ha bizonytalan dolgot láttok magatokon, mutassátok meg bőrgyógyásznak, vagy még inkább: panaszmentesen is járjatok el melanoma szűrésre! (Persze ugyanez igaz a többi szűrővizsgálatra is!)
Ne feledjétek, a struccpolitika itt nem segít, a korai diagnózis életet menthet!”
Lubics Szilvia így írt magáról:
1974-ben születtem Jászberényben. A Mészáros Lőrinc Gimnáziumban érettségiztem Jászapátin, majd Pécsett végeztem fogorvosként 1997-ben. Az élet aztán Nagykanizsára sodort. Fogorvosként dolgozom Hahóton, egy kis településen Nagykanizsa közelében. 2003 óta futok rendszeresen, mint amatőr sportoló. 2006 óta az ultratávokat (maratonnál hosszabb) favorizálom, azokban értem el sikereimet.
Forrás és fotó: Lubicsszilvi.hu, Lubics Szilvia Facebook
