Végre valaki, aki be is jön szétnézni, érdeklődni, és nem csak kívülről finnyázza a hotelt.
Így fogadták az embert a szolnoki Tisza Szállóban, amikor az a létesítmény sorsáról érdeklődött.
Eladó-e, kik laknak benne, üzemel-e egyáltalán, ilyenek voltak a belépőszintű kérdések.
A Tiszával kapcsolatban ugyanis azt érdemes tudni, hogy szolnokiak egy csoportja hangosan követeli, hogy a vegye már meg végre valaki (korábban leginkább a városra akarták tukmálni, de a város köszönte szépen, nem kért belőle, és ezek a hangok ma már alábbhagytak) a kínai tualjdonostól és régi pompájában újítsa fel, továbbá minden részlege működjön úgy, ahogy az a fénykorában volt, étteremmel, fürdővel, cigányzenészekkel együtt.
Csakhogy piacgazdaság van, csak úgy kívülről beledumálni nemigen lehet ma a dolgokba, kivéve, ha egy bizonyos kör szemet nem vet valamire, mert akkor azt bizony ajánlott eladni nekik…
Ám a Tiszára úgy tűnik, még nem vetettek szemet. Kérdezték is a tiszások, amikor Lipóczki, az előző tulajdonos eladta, miért nem vette meg a város. Na, ugye, mert nem volt pénze. Lehet itt sok mindent elképzelni, csak legyen az embernek rá pénze…
De jöjjön, mutatunk egy szobát! – invitálnak beljebb.
És megyünk, és valóban nagyon klassz, kellemes meleg fogad, minden szépen a helyén, tisztaság, egyáltalán nem lepukkanva néz ki az egy éjszakára két személynek reggelivel nagyjából 30 ezerért kóstált szoba.
Benyitunk a vadászterembe is, ott is minden olyan top, mintha a következő percben kisebb társaság foglalna benne helyet.
Hogy kívülről a szálló úgy néz ki, ahogy? Hát igen, ha a műemlékvédelem nem kötne ki szigorú feltételeket, akkor fel is lehetne újítani, de hát arra amúgy is milliárdok kellenének, nemhogy még a műemlékvédelemmel “terhelve”, és azért lássuk be, nem mindenki zsebében huncutkodnak a milliárdok.
Mi is hallottunk mindenfélét, hogy mi van a szállóval és a szállóban, de megmondjuk őszintén, belefáradtunk a hadakozásba, a butaságok megcáfolásába, mondják a szállodások.
A szálló éli a világát, működik, vendégeket fogad, bárki bérelhet szobát, nem munkásszálló. Belülről igyekeztek felújítani, a csővezetékeket is kicserélték.
A fürdő viszont nem működik, mert ott is olyan feltételek vannak, hogy pörög tőle az ember, az étterem is bezárt, de az különben bérbe van adva, a bérlő pedig úgy látta jónak, ha inkább bezárja, mert nem bírja a rezsiszámlákat.
A számlákat ők is nyögik, elég csak a felemelt csatornadíjra gondolni, ezért is működik szakaszosan a kútnál a kifolyó. A színháznál pedig azért nem folyik még, mert a színház kérte, zárják le a felújítás alatt, és még nem kérték, hogy nyissák újra. Nem mellesleg a Béres-kút vizét is ők biztosítják tavasztól őszig.
Sokan úgy gondolják, de jó, ingyen folyik a gyógyvíz, kannaszámra viszik a selymes nedűt, csakhogy semmi sincs ingyen, súlyos csatornadíjak vannak, a város támogatása pedig csak 2 hónapra futja belőle, a többit a tulaj állja.
Köszönetet azonban még soha nem kaptak a senkitől sem, hogy de jó, hogy működnek, meg embereknek adnak munkát, sőt, inkább szidják őket, meg hergelik a lakosságot, pedig csak be kellene fáradni a szállóba és nem kintről az öklöt rázni…
A szállodások úgy vélik, mindjárt kicsit tájékozottabbak lennének az elégedetlenkedők.
A Tiszáról minden bizonnyal sokszor és sokan írtak már mindenféle platformon, mi egy 1985-ben a Jászkunságban, Palágy Béla tollából megjelent írásból idézünk néhány sort:
“A korát az adja, ami a bölcs emberek tekintélyét: sok-sok titok tudója, mert korszakokat köt össze úgy, hogy közben mániákusan őrzi sajátos arculatát és rangját, hiszen egy szállodánál fontosabb a belbecs, mint a külcsín.”
https://epa.oszk.hu/03000/03002/00103/pdf/EPA03002_jaszkunsag_198506_3102.pdf