Konok Péter publicista közölte az alábbi írását a közösségi média platformján, amit most mi is továbbközlünk, természetesen változtatások nélkül:
Nézem a fényképeket a nerzsoá rongyrázásról, az újgazdag parvenük döcögő nerisztokráciájáról. Milliós hacukák, tízmilliós ékszerek, végletesen elocsmányult arcok, bamba kiszolgák, a hatalom megbarnult, varacskos ősgyíkjai és a körülöttük vihogó, viháncoló új undokak. Miről beszélnek vajon ezek egymás között? Nemigen hinném, hogy valódi beszéd az. Az alázatos kliensek körbetáncolják az önmagát ünneplő Trimalchiót, és közben igyekeznek mérget csempészni egymás serlegeibe.
Filmek jutnak az eszembe. Az öldöklő angyal és A burzsoázia diszkrét bája Buñueltől. Ferreri A nagy zabálása. Formantól a pazar Tűz van, babám. Fellini Zenekari próbája. És persze Pasolini, A Salò, avagy Szodoma 120 napja.
Hogy mi a közös bennük? Kurva rossz vége lett mindnek.
