2004-ben váltunk az Európai Unió friss tagjává, óriási lehetőségek tárultak ki előttünk, ám az elmúlt másfél évtizedben nagyon félresiklott a jobbnak induló viszony az EU és Magyarország, leginkább az Orbán-kormányok között. Előnyök és hátrányok, milyen út vezetett a helyzet elmérgesedéséhez?
Eufóriával indult, hosszú évek alatt romlott meg Magyarország és az Európai Unió kapcsolata. A részletekről az Euronews számolt be.
Húsz évvel ezelőtt több mint egy évtizednyi várakozás, tárgyalás és jogharmonizáció után Medgyessy Péter akkori miniszterelnök írhatta alá a szerződést, amivel Magyarország kilenc másik aspiránssal együtt az Európai Unió friss tagjává vált.
A csatlakozás eufóriáját hamar felváltották a szürke hétköznapok.
A tagsággal megnyíló, gazdasági felzárkózást segítő uniós támogatásoknak és a megnyílt uniós piacoknak köszönhetően lendületes fejlődés vette kezdetét, amelyet azonban 2008 után beárnyékolt az érkező gazdasági válság.
Bár a tagság első éveiben is érték kritikák az uniós támogatások felhasználását, a magországokhoz képest kezdetben alacsonyabb mezőgazdasági támogatásokat, a nyugati tulajdonszerzést az alapvető energetikai és logisztikai infrastruktúrában, de összességében konszenzus volt a pártok között az unió pozitív megítéléséről.
2010-ben az Orbán Viktor vezette Fidesz a gazdasági válság közepén alkotmányozó többséggel került kormányra. A második kormányfői ciklusát kezdő Orbán Viktor a válságkezeléshez felmentést kért a költségvetési hiányra vonatkozó maastrichti követelmények alól, amit az akkori Európai Bizottság nem engedélyezett. Ezzel az új kormány azonnali takarékossági lépésekre kényszerült, amelyeket azonban kevésbé hatékony kerülő utakon, például szektorális különadókkal, vagy a magánnyugdíjvagyon államosításával hajtottak végre a népszerűségvesztés elkerülése érdekében. Ezzel a konfliktussal kezdődött a 2010-től alkotmányozó többséggel kormányzó Orbán-kormányok és az uniós intézményrendszer egyre eszkalálódó ellentéte.
A miniszterelnök 2015-ig elsősorban a gazdasági hatalomért, magyarországi piacok és hatalmi szempontból lényegesnek tartott ágazatok feletti ellenőrzésért keveredett konfliktusokba az európai intézményrendszerrel. Míg a Fidesz-kormány a nemzeti önrendelkezésért folytatott harc részeként tekintett a külföldi vállalattulajdonosok ellehetetlenítésére, illetve a nemzeti tőkésosztálynak nevezett Fidesz-közeli üzleti körök közpénzhez juttatására, addig ezek az intézkedések az unió szemszögéből nézve a magántulajdon szentségét, a sajtószabadságot vagy a közös piac alapelveit sértették, vagy sima korrupciónak minősültek.
2015-ben a menekültválság idején Orbán Viktor az addig a magyar közbeszédben egyáltalán nem szereplő menekültügyet tette meg a politikája sarokkövévé azzal, hogy az akkori uniós közhangulattal szemben a szíriai polgárháború elől menekülők befogadása ellen foglalt állást – szóban. A gyakorlatban Magyarország egyszerűen átengedte a menekülthullámot a nyugati országok felé, de a bevándorlás ellenzése innentől kezdve a magyar kormány uniós politikájának és választási kampányainak is egyik legfontosabb eleme lett.
Az Európai Néppárthoz tartozó Fidesz 2015-től kezdve a Néppárt vezetése alatt álló uniós intézményrendszer egyik legfőbb kritikusa lett. Az általa felkarolt szimbolikus ügyekben – mint a bevándorlás vagy a társadalmi nemek elutasítása – ádáz retorikai harcot vívott, számtalan uniós megállapodást vétózva meg. Miközben az uniós intézmények egyre hangosabban tették szóvá a magyarországi hatalomkoncentrációt, sérelmezték a tanszabadság, a sajtószabadság vagy az igazságszolgáltatás függetlensége elleni támadásokat, a magyar kormány ezeket mind ürügynek minősítette, és a valódi konfliktust a szimbolikus ügyek terén jelölte ki.
Ezekben a konfliktusokban Magyarország újra és újra átlépett íratlan határokat, például amikor több ízben plakátkampányt folytatott az uniós intézményrendszer vezetői, Jean Claude Juncker, később Ursula von der Leyen ellen. Mindez végül oda vezetett, hogy 2021-ben a Fidesz kénytelen volt elhagyni az Európai Néppártot, ezzel elveszítve európai érdekérvényesítő képességének a közvetlen vétóval zsaroláson túlmutató részét.
Az ukrajnai háború kitörésével Magyarország egy újabb kardinális kérdésben került szembe az euroatlanti fősodratú politikával. Az ukrán háború úgynevezett elutasítása – az ukrán megadás követelése a ki nem provokált orosz invázióval szemben – belföldön minden mást háttérbe szorító kampánytémává vált, miközben a kormány valódi ellenállást ritkán fejtett ki az ezzel összefüggő uniós döntések ellen.
2023. decemberében Orbán Viktornak végül soha nem látott módszerhez kellett folyamodnia, hogy ne kelljen kihátrálnia a megígért vétóból: elhagyta a termet, míg a többi állam és kormányfő Ukrajna uniós tagságáról döntött.
A magyar kormányfő az Európai Parlamenti választások előtt harcot hirdetett Brüsszel elfoglalására, de a politikai jobbszélre szorult politikájához kevés, egymással sem feltétlenül összeférő szövetségest találhat. Míg a szélsőjobboldalra pozicionált Mi Hazánkon kívül minden párt nagyobb szimpátiával viseltetik az Unió iránt, mint a kormánypárt, a magyar választók 77 százaléka szerint Magyarországnak előnyére vált az EU-tagság.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
