A magyarországi bemutató előtt egy hónappal, premier előtti vetítésen láthatta a szolnoki közönség a D*CKS – Vodka, Hulla, Sültkrumpli című akció-vígjátékot a TISZApART Moziban.
A történet két szerencsétlen magánnyomozó köré épül, akik egy banálisnak induló ügy során hamar teljes káoszba sodródnak: hűtlenség, verőlegények, groteszk mellékszereplők és feltűnően sok altesti humor kíséretében.
A vetítést közönségtalálkozó követte, ahol a film alkotói és producerei, Stu Gamble rendező, Horváth Orsolya és Iványi Ágnes Sára executive producerek, valamint Gál Mihály producer meséltek a film elkészültéről.
A film főszerepeit Miller Dávid (Miles Travis) és Simon Zoltán (Daniel Kiraly) alakítják, mellettük fontosabb szerepekben tűnik fel Dobos Evelin és Nagyistók Edit.
Tarantino, Guy Ritchie és a 90-es évek buddy cop filmjei
Stu Gamble rendező nem titkolja filmes inspirációit. Angol származású alkotóként elsősorban Quentin Tarantino, Guy Ritchie, valamint a 80-as–90-es évek akció-vígjátékai hatottak rá.
„Ez egy 90-es évekbeli film akar lenni. Olyan, mint a Halálos fegyver vagy Az utolsó cserkész. Azok az akció-vígjátékok, amiket ma már egyszerűen nem csinálnak meg” – fogalmazott.
Gamble szerint ezekben a filmekben nem a robbanások domináltak, hanem a karakterek és a köztük lévő dinamika.
„Nem csak az volt a lényeg, hogy minden felrobbanjon, hanem hogy megszeresd a szereplőket.”
A cím a főhősök kettősségére játszik rá:
A d*cks az angol szlengből származik, és eredetileg a magánnyomozókra utalt. A kifejezés az 1800-as évek közepén alakult ki, amikor a bérelhető nyomozók a rendőrség „plusz szemeként” dolgoztak, gyakran civil ruhában, titkos munkát végezve. Ugyanakkor egyértelmű önirónia is, hiszen hősei kifejezetten ügyetlenek, balfékek.
A készítő azt is elárulta, hogy a következő részben szeretne egy tankot, ami a látványt és az akciót fokozná, ám jelenleg nincs rá költségvetés, így a megvalósítása kérdéses.
Hosszabb távon egy trilógiát tervez, amelynek címei Sergio Leone spagetti westerneiből merítenének inspirációt, és ezért a második rész munkacíme jelenleg A Few D*cks More, de a folytatás csak akkor valósulhat meg, ha az első rész sikeres lesz.
Könnyed erőszak
A film egyik „Tarantino omázs” kulcsjelenetében az erőszak és a könnyed zene kontrasztja kerül a középpontba.
„Szeretem keverni a vidámságot az erőszakkal. Egy kedves dal szól, miközben valakit összevernek – ettől az egész sokkal sokkolóbb lesz” – mondta Gamble.
A rendező szerint a brutalitás nem esztétizált, a humor pedig sokszor altesti és provokatív, de mindez egyértelműen a szórakoztatást szolgálja.
„Nem kell mély értelmet keresni benne. Ez egy egyszerű, véres, hangos szórakozás.”
Kicsi stáb, rövid forgatási idő
A közönségtalálkozón többször is szóba került a film rendkívül alacsony költségvetése és gyors gyártása. Gál Mihály producer elmondta: a teljes forgatás mindössze 18–20 napot vett igénybe, nagyrészt egyetlen helyszínen.
„Ez egy nagyon kicsi csapat volt, barátokkal, ismerősökkel. Valódi családi projekt.”
A legtöbb jelenet egy elhagyatott ipari épületben készült, amely komoly logisztikai és higiéniai kihívásokat is jelentett – galambürüléktől kezdve a rossz akusztikáig. A hangproblémák egy részét végül utómunkában, mesterséges intelligencia segítségével oldották meg.
Angol nyelv, magyar szinkron – tudatos döntés
A filmet eredetileg angol nyelven forgatták, kifejezetten nemzetközi piacra szánva. Gamble szerint ez üzleti és kreatív szempontból is indokolt volt:
„Az angol a film nyelve világszinten. Ha azt akarjuk, hogy a filmünk eljusson bárhová, ez a legjobb döntés.”
A magyarországi forgalmazás előtt elkészült a szinkronos változat, a forgalmazó javaslatára. A készítők szerint statisztikailag a magyar közönség körében a szinkronos filmek akár 30 százalékkal nagyobb nézettséget érhetnek el.
A film nagyrészt magyar stábból áll, a legtöbben saját magukat szinkronizálták, ami azonban nem mindig ment könnyen, ezért néhány szereplőt más színészek szólaltattak meg.
A Kevin Smith díj
A film egyik legnagyobb sikere, hogy a Kevin Smith által alapított Smodcastle Filmfesztiválon elnyerte a Legjobb vígjáték díját. Az elismerést maga Kevin Smith adta át, akit Gamble szintén fontos inspirációként említett (Shop-stop, Dogma).
„Ez olyan, mint egy Oscar az indie filmeknek. Kevin Smith a független film keresztapja.”
A rendező szerint a díj azt bizonyítja, hogy alacsony költségvetésből is lehet működőképes, nemzetközileg értelmezhető filmet készíteni.
„Ha van egy álmod, és elég elszánt vagy, mindig megtalálod a módját, hogy megvalósítsd. Néha a megszokott kereteken túl kell gondolkodnod.”
Nem tökéletes, de őszinte vállalás
A D*CKS – Vodka, Hulla, Sültkrumpli nem hibátlan film: a poénok nem mindig ülnek, a stílus sokszor túl harsány, a történet átgondolatlan, a humor pedig megosztó. Ugyanakkor egyértelműen látszik rajta az alkotói szenvedély, a “nagyok” iránti szeretet és az a fajta szabadság, amely ritkán fér bele a nagyobb magyar produkciókba.
Ez nem „nagybetűs művészfilm”, hanem egy vállaltan pimasz, koszos, vérfröccsenéses altesti akció-vígjáték – és pontosan annak is készült.
Képek: D*CKS sajtóanyaga, Stu Gamble Instagram oldala
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
