Vitán felül áll, hogy a szolnoki vásárcsarnok egykoron több volt egy egyszerű piacnál. Meghatározó városi tér, közösségi találkozóhely és nem mellesleg a lokális élelmiszer-ellátás egyik fontos pillérének számított. Az Ady Endre út és a Boldog Sándor István körút kereszteződésében található, fedett csarnokot mostani formájában 1973 nyarán adták át – az elmúlt ötven év története ugyan szorosan összefonódik Szolnok mindennapjaival, a világ változásával együtt mára jócskán veszített fényéből.
A város történeti forrásai szerint a második világháborút követően Szolnok központjában, a Kossuth téren zajlott a piac fő része, a hal- és csirkepiac árusai még az utcákat is teljesen benépesítették. Az 1947–49-es első hároméves terv alatt hoztak döntést az olyan főtéri piacok felszámolásáról, mint amilyen a megyeszékhelyé is volt. Ebből kifolyólaga a Kossuth téri kirakodás nagy valószínűséggel a ’40-es évek végén szűnt meg.
Később a mai helyére, az Ady Endre és Boldog Sándor István utak kereszteződéséhez kerülhetett, ami maga is az ’50-es évektől alakult ki. Teljességgel pontos információkkal sajnos nem rendelkezünk, de Bajnai Zsolt helytörténész szerint elképzelhető, hogy a piac bizonyos árusítóhelyei már a ’40-es évek végén is ezen a környéken működtek, csak a napjainkban ismert piactér alakult ki később.
Az 1973-ban megépített csarnok több bővítést és módosítást megélt már.
Az első nagyobb átépítés a rendszerváltás idején zajlott le, ekkor a csarnok és a Centrum Pavilon közé virágüzleteket helyeztek. Később, uniós forrásból 2006-ban és 2014-ben is bővítéseket végeztek, új fedett részeket alakítottak ki.
2019-ben szintén jelentős felújítás zajlott, ezáltal ma már több mint 4 000 négyzetméteren, közel ötven árusítóhely várja a forgalmat a modernizált Vásárcsarnokban. A jövőre nézve is vannak tervek, a Vásárcsarnok és környékének komplex fejlesztése cím alatt futó projektre a tervek szerint ötmilliárd forintot szeretnének elkülöníteni a 2025-2030 közötti időszakban, bár cikkünkben részletesen kifejtettük, hogy az említett elképzelések inkább egyfajta kívánságlistának számítanak a kormányzat részéről.
Évtizedekkel ezelőtt a vidéki, kisebb-nagyobb piacoknak felbecsülhetetlen szerepük volt abban, hogy a lakosság közvetlenül a termelőktől juthasson friss árukhoz. A szocializmus időszakában az alacsony bolti kínálat, valamint az országos szállítás és logisztika kezdetleges állapota miatt ez volt a lakosság számottevő részének az elsődleges élelmiszerforrása.
A kommunista-éra aztán elköszönt és egy új világ kezdődött. Ma Jász-Nagykun-Szolnok és a megyeszékhely lakói más típusú nehézségekkel küzdenek.
Az infláció drasztikusan befolyásolta az élelmiszerek árát, ami különösen sújtja az alacsony- és közepes jövedelmű háztartásokat. A Szolnoki Vásárcsarnok nyári piaci árain is látható volt, hogy például a görögdinnye 800 Ft/kg, sárgadinnye ~900 Ft/kg, a sárgarépa 700-800 Ft, a paprika 600-1200 Ft között mozgott. Ezek az árak jóval magasabbak, mint amilyenek korábban voltak.
Tavaly nyáron a Szol24 kollégái kilátogattak a vásárcsarnok környékére, ahol az ott vásárlók részéről a már említett áramelkedés és a szupermarketek elterjedése is szóba került:
Egy általunk megkérdezett hölgy drágállta a termékeket, de nincs meglepődve rajta. „Ennek az az oka, hogy a 600 forintos benzinből, ami által ideszállítják, nem is lehet olcsó. És még mellé teszem a permetezőszeket és a kézi munkaerőt…” Volt olyan, aki elégedett mind a minőséggel, mind az árakkal, de az általános vélekedés az volt, hogy már a piac is egyre drágább.
Az ilyen jellegű vásártereknek mindig volt egy sajátos hangulata. A környező falvakból és városból érkezők találkoztak, beszélgettek, híreket cseréltek, igazi eseménynek számított a piacnap kofának és vásárlónak egyaránt.
Ma a piac más arcát mutatja. A hangulat kevésbé zsibongó, a vásárlók célirányosabban érkeznek. Gyorsan megveszik, amit kell, és mennek tovább. A rohanó életmód, az online bevásárlás és a nagyáruházak világa megváltoztatta a piac szerepét Szolnokon és szerte az országban.
Körbejárva a vásárcsarnok területet mégis megnyugtató, hogy a mérleg másik serpenyőjében azért megmaradtak a régi matuzsálemek és törzsvásárlók, akik a friss és egészséges termékek mellett arcukon szélyes mosollyal nosztalgiáznak, beszélgetnek és köszönnek a kedvenc árusuknak.
Képek: Vajó Levente
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
