Aki gyerekként a mozdony mellé születik, felnőttként sem szabadul a sínek világától. Szolnokon egy férfi évtizedeken át gyűjtötte a vasúti emlékeket, hogy végül egy hajdani resti (vasúti bisztró) és az egykor forgalmas emeleti étterem helyén önerőből múzeumot nyisson – erről forgatott L. Dézsi Zoltán és a Heti Napló.
Szolnok vasútállomása az 1970-es évek közepén a korszak egyik legnagyobb vasúti beruházása volt, de mára már inkább a múlt tanúja. Az utascsarnok feletti emeleti rész hosszú időn át üresen állt, lepusztult állapotban őrizve az egykori étterem maradványait.
Aztán jött Kondor Balázs, akit gyerekkora óta a vasút világa határoz meg – édesapja utasellátó volt, később pedig ő maga is az állomáson dolgozott felső vezetőként. Ahogy az ATV Heti Napló vele készült riportjában is elhangzik: „akit a mozdony füstje megcsapott, az nem tud szabadulni” – ez a gondolat különösen illik Balázsra, akit valóban élete végéig elkísér a vasút iránti szenvedélye.
Balázs gyűjtőszenvedélye nem csupán néhány vitrint töltött meg – mára egy több ezer darabból álló gyűjteménye van. A kiállított tárgyak között van jegykiadó gép, régi Telex-gép, utasellátós porcelánedények, tányérok, bádogtálcák, nosztalgia kártyák – és persze rengeteg történet. Mindezt nem anyagi haszonszerzés céljából csinálja, ugyanis a Szolnoki Vasúti Almárium látogatása mindenki számára ingyenes.
A múzeum nemcsak egy kiállítótér, hanem időutazás is. Megidézi azokat az éveket, amikor a vasútállomáson még aranygaluskát és májgombóc levest lehetett enni, amikor a pályaudvarok nem csupán közlekedési csomópontként, hanem közösségi térként is funkcionáltak.
A múzeum büféjét, amely a várócsarnok szintjén található, szintén Balázs álmodta újra: itt korabeli konyhai eszközök, felszerelések tekinthetőek meg, amelyek az egykori utasellátás mindennapjait elevenítik fel.
A nosztalgia nem áll meg a tárgyaknál: rendezvényeken is megelevenedik a hetvenes évek világa: A Nosztalgia Szakosztály tagjai többször is korhű öltözetben – például a Néphadsereg egyenruhájában vagy hétköznapi 70-es évekbeli viseletben – elevenítik fel a múltat.
Az állomás egykori fényűző, majd méltatlanul elhanyagolt VIP-terméből, ahol többek között Kádár János is megfordult, ma újra múzeumi tér lett, köszönhetően annak, hogy néhány díszítő elemet – mint az Alföldi virágokat ábrázoló faldíszeket – még sikerült megmenteni az enyészettől.
A gyűjtemény mögött egy olyan ember áll, akinek családja lett a vasút, és minden, ami hozzá tartozik: az eredmény pedig nemcsak nosztalgia, hanem kortörténet is.
Szerző: Horváth Zsolt
Képek: Szolnoki Vasúti Almárium, Urbex Hungary
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
