Egy jászberényi férfi évtizedeken át tartó küzdelme bizonyítja: a történelem nem zárható le addig, amíg akad valaki, aki ragaszkodik hozzá, hogy az igazságot kimondják. A túlélőből lett helytörténész küzdelme egyszerre szól személyes emlékezésről, közösségi felelősségről és arról, hogy mit jelent zsidónak lenni egy kisvárosban, ahol évtizedekig nem volt illendő erről beszélni.
Nem várt hős lett a jászberényi zsidó közösség történetének emlékezete körüli csend megtörője egy helyi férfiból, aki – túlélve a holokausztot és a kommunizmus évtizedeit – úgy döntött, hogy saját kezébe veszi a történelmi igazságtételt. A Szombat.org cikke szerint a férfi – aki megélte a deportálást, majd a Rákosi-rendszer vallásellenes intézkedéseit – nem nyugodott bele abba, hogy a városban nem őrzik méltó módon a helyi zsidóság emlékét.
A közösségüktől, otthonuktól, életüktől megfosztott jászberényi zsidó családok sorsa sokáig tabutéma maradt a városban, miközben az egykor virágzó közösség tagjai a vagonokban, táborokban, vagy az azt követő évtizedek során tűntek el a város történelméből – legalábbis a hivatalos emlékezetben.
A férfi azonban makacs következetességgel vágott bele egy küldetésbe: emléktáblát állíttatott, dokumentumokat gyűjtött, beszélt tanárokkal, önkormányzati szereplőkkel, történészekkel. Sokszor falakba ütközött – politikai, adminisztratív vagy egyszerűen közömbös falakba. De nem hátrált. A cikk kiemeli: nemcsak saját családja emlékét kívánta megőrizni, hanem a teljes közösségét, amely mára szinte teljesen eltűnt a város arculatából.
A helyi temető elhanyagolt sírjai, a házak falairól hiányzó táblák, az iskolák történelemóráiról kihagyott fejezetek mind-mind indokként szolgáltak arra, hogy ne engedje a múltat elfeledni. És a történet végül hozott eredményeket is: ma már van emléktábla, amelyet a város hivatalosan is elismert. Vannak rendezvények, megemlékezések, ahol egyre többen vesznek részt. És van egy ember, akinek története példává vált.
A Szombat szerint az ő harca nem csak a zsidó identitás védelmében fontos – hanem minden olyan közösség számára, amelynek történetét évtizedekig próbálták elhallgatni. A jászberényi férfi története emlékeztet arra, hogy a kollektív emlékezet nem újul meg magától – mindig kell valaki, aki a múltat nem hagyja nyugodni, mert tudja: amíg nem beszéljük ki, addig kísérteni fog.
Fotók: Szombat.org
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
