Bronzhegyű nyilakkal lőhettek a lakókra

Preszkíta (kimmer) harcosok ábrázolása egy görög vázán (Forrás: Wikipedia)

Megosztás

Szerencsére nem egy mai támadásról tudósítok. A kalandos és egyben szörnyű események körülbelül 2800 éve zajlottak a Kárpát-medencében. A keleti sztyeppékről lovasnomád csoportok érkeztek, akik néhány egykori településen bronz nyílhegyek sokaságát hagyták hátra, amiket feltételezhetően nem békés célból lőtték ki a bükki földvárak és az Alföld egykorú településeinek lakóira. Jelenlétüket Jász-Nagykun-Szolnok megye területén is számos lelőhely bizonyítja, amik közül a legújabb Mesterszállás közelében található. Erről kérdeztük Kovács Pétert, a szolnoki Damjanich János Múzeum régészét.

A Besenyszög-Fokorúpusztán előkerült kiemelkedő aranykincs, a preszkíta időszak legmeghatározóbb leletegyüttese volt az első bizonyíték. Ezt 1877-ben találták szántás közben és a nem elkallódott darabjai megtekinthetők a Magyar Nemzeti Múzeum állandó régészeti kiállításában. Újabb lelet a tiszaburai tömegsír, de most Mesterszálláson is a nyomukra akadtak.

Preszkíta, bronz nyílhegy Mesterszállásról (Forrás: Damjanich János Múzeum)

A mesterszállási lelőhely a Körös és a Tisza által határolt tiszazugi kistájban, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye déli részében található, ahol az újkőkortól a késő-középkorig fellelhetők különböző leletek. A hely igazi érdekességére helyszíni kutatás, vagyis terepbejárás és fémkeresőzés során figyeltek fel. Különféle bronztárgyakat találtak, amik egy része a késő bronzkori Gáva-kultúra kései fázisához kapcsolható, illetve a keleti eredetű preszkítának nevezett csoportokhoz. A preszkíták a Kr.e. nyolcadik-kilencedik század fordulóján érték el a Kárpát-medencét.

Elsősorban kétélű nyílhegyeket találtak, amelyek legközelebbi kárpát-medencei párhuzamai az Északi-középhegységben kerültek elő a Kyjatice-kultúra emberei által emelt késő bronzkori-kora vaskori földvárak erődítési sáncaiból. Az ott kutató régészek úgy értelmezték a nyílhegyeket, mint egyfajta ostrom bizonyítékát. Nálunk is nagyon hasonló régészeti leletek kerültek elő, ugyanolyan típusú nyílhegyek és ráadásul a térbeli eloszlásuk, szóródása is nagyon hasonló mintázatot mutat, mint a földváraknál napvilágot látottak.

Bronz tokos balta a kései Gáva-kultúrából, Mesterszállásról (Forrás: Damjanich János Múzeum)

A körülbelül egy tucatnyi, észak-kaukázusi jellegzetességeket mutató, bronzból készült, köpűs, kétélű, lapos nyílhegy mandula alakú és 4-5 centiméteres. A rajtuk talált nyomok arra utalnak, hogy azokat kilőtték és el is találtak velük valamit. Ezen kívül az alföldi Gáva-kultúra leleteit is megtaláltuk. Elsősorban kerámiákat, de előkerült egy bronz tokos balta is, ami a kultúra kései időszakára tehető.

A keleti-európai sztyeppék lovasnomádjainak sírjait az Északi-középhegység előterében és a Körös-Maros torkolatvidékén tárták fel. Hozzájuk köthető egy feltételezhetően a Kárpát-medencére kiterjedő konfliktussorozat. Ennek nyomait találták meg a hegyek közötti két erődített földvár területén, illetve valószínűleg hozzájuk köthető két tömegsír is, amiket Tiszabura környékén és Hódmezővásárhely határában tártak fel. A tiszaburai leletek 2009-ben kerültek napvilágra a nagykunsági szükségtározó építése során. A tömegsírban talált csontok a nyolcadik század kezdetéből származnak és az egyik vázon harci sérülés nyomait is felfedezték a szakemberek. Találtak pár nyílhegyet még Törökszentmiklós, Szajol, Túrkeve, és Újszász határában is a folyóparthoz legközelebbi magaslaton, talán a legbiztonságosabb útvonalak és átkelők mentén. Valószínűleg a mesterszállási nyílhegyek is ennek a feltételezhető konfliktussorozatnak lehettek a részei. Ugyanakkor még a kutatás legelején járnak, ezért bármiféle messzemenő következtetés levonása túlságosan elhamarkodott volna.

Mielőtt ásatásba kezdenének, a régészek és segítőik folytatják a terepbejárást és a fémkeresős kutatást. Később drónnal és talajradarral is szeretnék felmérni a mesterszállási lelőhely területét.

Fotók: Damjanich János Múzeum, Wikipedia

Kapcsolódó cikkek