Bizonyára hatékony lesz a szektor újrafelosztása, a trafikoknál is nagyon bejött… már akiknek. A kormány gyakorlatilag a teljes építőipari anyagellátást maga alá akarja gyűrni, és a nemzeti tüzépekkel „udvari beszállítói” hálózatot alakítana ki
Az exportra szánt építőanyagokat szabott árszinten vásárolná fel a kormány, az árukészletből pedig Nemzeti Építőanyag Kereskedéseket állítana fel – derül ki a HVG birtokába jutott építészeti törvény javaslatából. A rendelkezések egy sor uniós alapelvvel és az alaptörvénnyel is ütköznek.
A Magyar építészetről szóló törvény javaslata három jelenleg hatályos törvényt: az épített környezet alakításáról, a településkép védelméről és a kulturális örökség védelméről szóló törvényt vonná össze.
A társadalmi vitára még nem bocsátott javaslat az olyan általános és minden objektivitást nélkülöző célokon kívül, mint a polgári jó ízlés elősegítése és az életminőség javítása, elősegítené a települési zöldterületek megóvását vagy a tájépítészet szerepének erősítését. Legfőképp pedig olyan szabályozást kíván elérni, amely „a magyar építésgazdaság fejlődését szolgálja és a magyar építőanyagok felhasználásának elsőbbségét teremti meg”.
Ez utóbbit a kormány úgy akarja végrehajtani, hogy közben egy sor uniós alapelvet és az alaptörvényt is megsérti.
hogy mit kezdene az állam a nyomott, de legalábbis a piaci ár alatt felvásárolt készletekkel? Természetesen teljesítené Lázár János építési miniszter álmát a magyar építőipar dominanciáját illetően, és állami tulajdonú Nemzeti Építőanyag Kereskedéseket állítana fel „a magyarországi építőanyag-ellátás biztosítása érdekében”. A kereskedések az egész ország területét lefednék, együttesen pedig Nemzeti Építőanyag-kereskedelmi Hálózatnak hívnák azokat.
A tervezet szerint a magánszemélyek, egy másik verzió szerint a babaváró támogatást és CSOK-ot felvett családok, valamint az épületenergetikai korszerűsítési beruházásokat elvégző magánszemélyek és a hátrányos helyzetűek áfa-mentesen juthatnának hozzá a trikolór pántlikával átkötött építőanyagokhoz. Sokatmondó, hogy a nemzeti építőanyag biztosításához a kormány a piaci alapon működő (működni próbáló) cégektől zabrálná el a muníciót.
A kormány tehát gyakorlatilag a teljes építőipari anyagellátást maga alá akarja gyűrni, és a nemzeti tüzépekkel „udvari beszállítói” hálózatot alakítana ki – bár a törvényjavaslat állami tulajdont ír elő, semmi nem akadályozza azt, hogy a későbbiekben a kormány ezt átjátssza a vele jó viszonyt ápoló üzletembereknek.
