Janikovszky Éva születésének századik évfordulója jó apropó arra, hogy a több generáción átívelő alkotásai mellett az író személyét is megismerhessük. Erre ad lehetőséget a róla szóló vándorkiállítás, amely február 6-ig látható a szolnoki Verseghy Ferenc Könyvtár Gyermekkönyvtárában: kézírásos anyagok, fotók, külföldi kiadások és színpadi tárgyak rajzolják ki azt a különleges, mégis ismerős hétköznapiságot, amit tőle megszoktunk.
Janikovszky Évánál a „nagy dolgok” többnyire a konyhaasztalnál történnek. Úgy írt a családi élet kis súrlódásairól, hogy nem ítélkezett, és nem szépítette a valóságot. A jelenetei ettől válnak kellemetlenül ismerőssé: a reggeli rohanás, a félreértések, sértődések gyors láncolata, és az a helyzet, amikor a gyerek és a felnőtt ugyanarról beszél, csak épp két külön nyelven. De hogyan jutott el ehhez a hanghoz, és hogyan lett belőle nemcsak szerző, hanem egy kiadói műhely meghatározó alakja is?
Szegedtől a Móráig
Janikovszky Évát könnyű „gyerekkönyves” szerzőként elintézni, miközben a pályája összetettebb: hosszú időn át nemcsak írt, hanem a magyar gyerekirodalom egyik legfontosabb műhelyében is dolgozott. 1954-ben került az Ifjúsági Kiadóhoz, majd 1964-től éveken át a Móra főszerkesztőjeként formált szövegeket és szerzőket.
Közben a saját életműve is épült: első könyvét, a Csip-csup-ot 1957-ben még Kispál Éva néven jegyezte, és 1960-ban a Szalmaláng volt az első kötet, amelyen először jelent meg a Janikovszky Éva név.
A korai regényei után indult az a képeskönyves korszak, amely Janikovszkyt „háztartási névvé” tette. Ebből a korszakból a legismertebb címek közé tartozik: Ha én felnőtt volnék, Felelj szépen, ha kérdeznek!, Velem mindig történik valami, Kire ütött ez a gyerek?, vagy később a mindennapok „iskolai” nyelvét megfogó kötetek, mint a Már óvodás vagyok – és a későbbi, már kifejezetten felnőtteknek szánt darabok, például az Ájlávjú vagy a Ráadás.
A kiadó adatai szerint műveit eddig 35 nyelvre fordították le, magyar nyelvű köteteiből pedig több mint kétmillió példány fogyott el. Ez azért lehetséges, mert a családi nyelv, amit használ, nem helyi sajátosság, hanem közös tapasztalat. Janikovszky nem felülről beszél a gyerekhez, hanem mellé ül: úgy ad kapaszkodót, hogy közben teret hagy a saját felismeréseknek is. A felnőttet sem menti fel, a gyereket sem idealizálja – egyszerűen pontosan írja le azt, ahogy együtt élünk, és ahogy időnként elbeszélünk egymás mellett.
Ehhez a hanghoz Réber László rajzvilága is hozzátartozik, aki Janikovszky Éva legtöbb kötetének illusztrátora volt: a figurák egyszerű kontúrokkal, minimális részletezéssel jelennek meg, a hangsúly pedig a gesztusokon és az arckifejezéseken van. Ettől lesz az egész vizuális világ gyorsan olvasható:
Nem „fest” részletes környezetet, hanem inkább ráerősít a szituációra, és hagyja, hogy a szöveg maradjon előtérben.
A szolnoki vándorkiállításról
A szolnoki tárlat nem egyszeri alkalom, hanem egy régóta úton lévő összeállítás legújabb állomása. A vándorkiállítást a Móra Kiadó 2013-ban indította el Janikovszky Éva halálának tizedik évfordulójára. A kiállítás eddig 121 hazai és 3 külhoni helyszínen volt látható, többnyire könyvtárakban és kulturális központokban.
A bemutató ritka fotókon és személyes tárgyakon keresztül enged bepillantást Janikovszky mindennapjaiba, miközben naplórészletek, díjak és idegen nyelvű könyvkiadások is láthatók.
A gyerekirodalmi életmű bemutatása nem áll meg a könyvborítóknál.
A tárlat egyik hangsúlyos részében a Bertalan és Barnabás világához kapcsolódó, a könyvtár együttmúködésében készült bábelőadás kellékei, jelmeztervei és makettjei láthatók.
Ugyanezt a többműfajúságot erősítik a vetített részletek és a rövidfilm. A könyvtárban ritkábban vetített filmrészletek is helyet kaptak, és fut egy rövid kisfilm is, amely Janikovszky pályáját foglalja össze. A gyerekcsoportokat tárlatvezetéssel, korosztályra szabott kisfilmmel, rajzfilmes programokkal és papírszínházi mesével várják.
A tárlat tökéletesen rávezet arra, hogy megint kedvünk legyen elővenni egy kötetet, és ráismerni arra a családi nyelvre, amit ő már évtizedekkel ezelőtt pontosan hallott.
Mikor és hogyan érdemes elmenni?
A kiállítás 2026. január 12. és február 6. között látogatható Szolnokon. Csoportok számára előzetes bejelentkezést kérnek; a könyvtár eseményoldala szerint a jelentkezés a +36 56 510 110-es telefonszámon lehetséges.
Tempótól függően fél óra alatt végigjárható, de a naplórészletek és a vitrinekben sorakozó emléktárgyak könnyen ott tartják az embert: elidőzik, vissza-visszalép, és észrevétlenül nosztalgiázni kezd Janikovszky életművén (– legalábbis én így jártam).
Képek: wmn.hu, Horváth Zsolt
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
