Trauner Sándor, az Oscar-díjas magyar származású látványtervező és díszlettervező munkássága a 20. század filmvilágának meghatározó vizuális világát formálta. Élete során mintegy nyolcvan film díszleteit tervezte, Hollywoodtól Párizsig, és 2018 óta a róla elnevezett Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál is tiszteleg öröksége előtt.
Trauner Sándor, eredeti nevén Trau Sándor 1906. szeptember 3-án látta meg a napvilágot Budapesten. Már fiatalon megmutatkozott tehetsége: a Haris közi szabadiskolában Rippl-Rónai József mellett, majd Podolini-Volkmann Artúr iskolájában sajátította el a festészet alapjait.
1924-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskolára iratkozott be, ahol Csók István tanítványa lett és hamarosan a progresszív fiatalok csoportjának alapító tagja volt. Már ekkor barátaival, mint Hegedűs Béla, Kepes György és Vajda Lajos, a modernizmus jegyében formálták ki első kiállításaikat – a magyar avantgárd közeghez kapcsolódtak, többek között Kassák Lajos inspirációja mellett.
A politikai helyzet és az antiszemitizmus erősödése miatt 1929-ben Franciaországba emigrált, ahol hamarosan a film világában találta meg igazi hivatását. Párizsban Littmann Frigyes szobrász révén mutatkozott be, első díszleteit 1930-ban Luis Buñuel „Aranykor” című filmjéhez készítette, majd Lazare Meerson mellett asszisztensként dolgozott René Clair „Párizsi háztetők alatt” című hangosfilmjén.
1937-től már önálló díszlettervezőként dolgozott a francia költői realizmus legkiemelkedőbb alkotásain: Marcel Carné rendezővel és Jacques Prévert íróval olyan klasszikusokhoz tervezett látványt, mint a „Ködös utak”, a „Külvárosi szálloda” és a „Mire megvirrad”. Trauner nem csupán a stúdiókban alkotott, barátai, köztük Brassaï és André Kertész társaságában fáradhatatlanul fotózta Párizs utcáit, így megőrizve a 30-as évek bohémtelkű, letűnt városképét, amely később inspirációt nyújtott a stúdiókban felépített díszletekhez.
A második világháború alatt zsidó származása miatt Trauner az illegalitásba kényszerült Dél-Franciaországban. Itt dolgozott Jean Grémillon „A nyár fényei” és Marcel Carné „A sátán követei”, valamint „Szerelmek városa” című filmjein, ám ekkor még nem szerepelhetett nevén a stáblistán. A háború után ismét a nyilvánosság előtt alkothatott és hamarosan nemzetközi hírnevet szerzett, többek között Orson Welles „Othello” című filmjének díszleteivel.
Az 1950-es évek közepén találkozott Billy Wilder filmrendezővel, akinek meghívására Hollywoodba utazott, ahol olyan rendezőkkel dolgozhatott, mint Jules Dassin, Martin Ritt, Peter Ustinov és Fred Zinnemann. Nevét a széles közönség a „Legénylakás” című film látványtervei révén ismerte meg, amelyért 1961-ben Oscar-díjat kapott a legjobb fekete-fehér látványterv kategóriában. Trauner részese volt az öt kategóriában is Oscar-díjas „Irma, te édes” látványterveinek, és később John Huston „Aki király akart lenni” című produkcióját is fémjelezte, amelyért ismét jelölték az Oscar-díjra.
Franciaországba való visszatérése után Luc Bessonnal, Joseph Losey-vel és más kortárs rendezőkkel dolgozott. Élete során körülbelül nyolcvan film látványterve fűződik nevéhez, miközben színházi díszleteket is tervezett, például Jean-Paul Sartre „Kean, a színész” című darabjához Párizsban. A vizuális tervezés mestereként Trauner gyakran festett előre színes vázlatokat, használta a maketteket és az optikai trükköket a korhű hangulat és a tér mélységének megteremtéséhez.
Az 1970-es és 80-as években háromszor nyerte el a francia César-díjat, a Joseph Losey rendezésében készült „Klein úr”, a „Don Giovanni” és a „Metró” látványterveiért. 1991-ben az Európai Filmakadémia életműdíjjal ismerte el teljesítményét.
Trauner Sándor munkásságát számos kiállítás mutatta be: 1981-ben a Magyar Nemzeti Galériában, 1986-ban a párizsi Képzőművészeti Főiskolán és a lyoni Louis Lumière Intézetben, 1992-ben a Vigadó Galériában, később pedig Párizsban és a Párizsi Magyar Intézetben is. Élete utolsó éveit Normandiában, az Omonville-la-Petite falucskában töltötte, ahol 1993. december 5-én hunyt el. Barátja, Jacques Prévert sírja mellett temették el.
Trauner Sándor a magyar származású alkotók közül kiemelkedő példaként bizonyította, hogy a hazai gyökerek és a nemzetközi sikerek összeegyeztethetők. Munkássága, látványtervei és kreatív módszerei a filmvilágban és a fesztiválokon tovább élnek, inspirációt adva a következő generáció vizuális művészeinek.
Képek: nfi.hu, port.hu, Horvát Éva
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
