Jászberényben a családsegítés nemcsak múltja, de a jelene miatt is figyelemre méltó: az itt működő Család- és Gyermekjóléti Központ hosszú ideje példaértékű munkát végez a térségben. Az intézmény amellett, hogy korán felismerte a komplex szociális támogatás szükségességét, máig szakmailag elkötelezett, emberközpontú hozzáállással segíti a bajba jutott családokat. Mindeközben országos szinten a gyermekvédelemmel szembeni kritikák – a kegyelmi botrány után felszínre kerülő újabb és újabb esetek mellett – egyre élesebben jelennek meg. A szakemberhiány, a túlbürokratizált rendszer és az anyagi elismerés hiánya sok helyen megbénítja az ellátást. Nagy Beatrix, a helyi központ vezetője több mint húsz éve dolgozik a területen, nap mint nap találkozik kritikus élethelyzetekkel és rendszerszintű problémákkal, vele beszélgettünk hivatásról, kihívásokról és egy jelenleg hanyatlónak tűnő rendszer mindennapjairól.
Jászberényben a családsegítés története jóval a gyermekvédelmi törvény megszületése előtti időszakig nyúlik vissza, azaz túlzás nélkül a Jászság fővárosában komoly hagyományokkal bír a szociális segítségnyújtás ezen területe. A város már a ’80-as években élen járt ebből a szempontból, hiszen ebben az időszakban Magyarországon az elsők között alakult a településen családsegítő szolgálat. Az 1985-ben létrejött Családsegítő Központ nemcsak a helyi ellátást biztosította, hanem a megyei családsegítők módszertani támogatásában is kulcsszerepet vállalt.
Majd ugrunk néhány évtizedet az időben:
„Magyarországon mostanra már köztudottá vált, hogy a gyermekvédelmi rendszer nagy bajban van, ami annak minden szintjét, az alap- és a szakellátást is egyaránt érinti. Bár a rendszer válsága az elmúlt év elején a bicskei gyermekotthonban történt események, majd a kegyelmi ügy hatására vált a közbeszéd tárgyává és témájává, a problémák messze nem ezzel kezdődtek” – ezzel a két mondattal indítja a helyi gyermekjóléti és gyermekvédelmi feladatok tavalyi, 2024-es ellátásáról szóló írásos tájékoztatóját a központ vezetője, Nagy Beatrix.
Hogyan jutottunk el odáig, hogy az egykor úttörőnek számító családsegítő szolgálatok, amelyek az országos kísérleti programok élvonalába tartoztak, ma létszámhiánnyal, túlterheltséggel és alulfizetettséggel küzdenek? Miként vált a rendszerváltás előtti évek szakmai lendülete, amikor még módszertani központként működtek egyes intézmények, mára egy állandó forráshiánnyal küzdő, gyakran elszigetelt és méltatlanul elhanyagolt területté?
Szol24: Honnan indult a pályafutása, milyen megfontolásból döntött a szociális szféra mellett?
Nagy Beatrix: Már a kezdetektől a segítői pálya érdekelt. Jászfényszarun születtem, ott jártam általános iskolába, majd egészségügyi szakközépiskolában tanultam. Ezután négy évig dolgoztam az ideg- és alkoholgondozóban Hatvanban. Jött egy lehetőség, ennek köszönhetően kerültem be az akkoriban folyamatosan bővülő, és azon belül egy újonnan épülő hajléktalanellátó intézménybe Budapesten, ami szintén egy nagyon izgalmas terület volt. Ezekben az években iskolázódtam be, majd elég hamar egy átmeneti szálló vezetője lettem. Egy nagyon intenzív időszaknak éltem meg ezt, az elméleti ismeretek mellett a szociális esetmunka ugyanúgy a feladataim közé tartozott, tulajdonképpen végigjárhattam a hajléktalanellátás összes szintjét. Sokat köszönhetek ezeknek az éveknek, a szakmai személyiségem rengeteget fejlődött és alakult.
Szol24: Hogyan került Jászberénybe?
Nagy Beatrix: Valahogy a szerencse mindig az utamba sodort lehetőségeket, egy tanfolyam elvégzése után a beadott pályázataim közül Jászberényben kaptam egy megkeresést a Szívós Jánosné vezette, akkori nevén Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálattól. 2002 márciusától kezdtem meg itt a munkámat, majd nem sokkal később az akkor nyugdíjba vonuló intézményvezető utódjaként felhatalmazást kaptam a helyi képviselő-testülettől, hogy átvegyem a vezetői feladatokat.
Szol24: Ezeknek a szolgálatoknak, központoknak a munkája mind a mai napig kevéssé ismert témái a nyilvánosságnak. Milyen jellegű feladatokat végeznek a kollégái, milyen problémákkal keresik meg Önöket?
Nagy Beatrix: Két fontos szolgáltatás van egy intézménybe integrálva, a családsegítés és a gyermekjóléti szolgáltatás. Ezek a települési önkormányzat számára kötelező jellegű feladatok. Akik az alapellátásban dolgoznak, ők a családsegítők. Bárkinek az életében lehetnek olyan időszakok, amikor előáll valamilyen elakadás: pl. az életvezetésükben, személyes kapcsolataikban, megélhetésükben, lelki egészségükben. Az elsődleges közeg, amely ilyenkor segíteni tud ennek leküzdésében, az a család, ami egy természetes támogatórendszer, de tudjuk, hogy számtalan esetben ez a védőháló hiányzik, nem működik, vagy nem nyújt elégséges segítséget. Ilyenkor lehet olyan külső, intézményesült támogató szervezetekhez és szakemberekhez fordulni, mint például az intézményünk. Ezen túlmenően a gyermekjóléti szolgáltatásnak viszont az a specifikuma, hogy ennek keretében a gyermekes családokra és ezen belül is a gyerekekre kerül a fókusz: Ha a kiskorú valamilyen szempontból veszélyeztetetté válik a családon belül (pl. elhanyagolás, vagy bántalmazás éri), akkor léphet be a gyermek érdekében a gyermekjóléti szolgáltatás. A problémák körében említést igényel, hogy sajnálatosan egyre gyakoribb a kortárs bántalmazás – úgynevezett bullying – jelensége is a gyerekek között.
Szol24: És feltételezem, a felnőttekkel ugyanolyan sok munka van…
Nagy Beatrix: A felnőtteknél szintén széles az igénybe vevők köre. Fontos látni, hogy ezek a helyzetek egyre ritkábban elkülöníthetők, hiszen gyakran nem kizárólag egyféle probléma jelentkezik. Mire egy család vagy egy személy eljut hozzánk, gyakran már több gond is jelen van az életükben. Az érzékelhető, hogy sajnos maga a társadalom mentális állapota egyre inkább romlóban van és ez sokféle problémát hoz, hozhat a felszínre, legyen az például családon belüli konfliktus, szenvedélybetegségek, lakhatási probléma, kapcsolati erőszak.
Sajnos általánosságban elmondható, hogy az elmúlt időszakban mind a felnőttek, mind a gyermekek terén nőtt az igénybe vevők köre, azon belül is az igazán súlyos esetek, amikkel sokszor a szakemberek is nehezen birkóznak meg, egyre gyakoribbak.
Szol24: Az ebben a szférában dolgozók rendkívül összetett, sokszor lelkileg megterhelő helyzetekkel találkoznak. Hogyan élik meg mindezt a szakemberek a mindennapokban? Mennyire gyakori az ügyfélagresszió és milyen támogatást kapnak ezek kezelésére?
Nagy Beatrix: Tapasztalatom szerint sosem volt könnyű ezen a területen dolgozni. A szakemberek folyamatosan más emberek problémáival, nehézségeivel szembesülnek és foglalkoznak. Ez különösen nyomasztó tud lenni, amikor gyerekekről van szó, akik akár egészen súlyos élethelyzetekben élnek, vagy olyan családokban, ahol komoly működési zavarok vannak. Az ilyen közegben történő munkavégzés nagyon igénybe veszi a szakembert, ez lelkileg és személyiségében is megterhelő. Úgy érzem, ez az évek során még nehezebbé vált. Ráadásul a területen évek óta komoly szakemberhiány jelent meg, ami meglátásom szerint súlyosbodik.
Szol24: Kinek ajánlaná ezt a területet?
Nagy Beatrix: Meggyőződésem, hogy ez a munka nem való mindenkinek. Kell hozzá egy bizonyos személyiségtípus, nagyfokú elhivatottság, megfelelő teherbírás, és persze szakmai tudás és kellő érzékenység. Mindemellett szükség van az elméleti ismeretekre, másrészt a terepen szerzett gyakorlati tapasztalatokra egyaránt. Fontos az ép, stabil személyiség, jó kommunikációs készség, kellő önismeret, problémamegoldó képesség, empátia és a folyamatosan bővülő feladatokat és a jelentkező kihívásokat tekintve a lista már szinte végtelen. Sokszor egyszerre kell egy kicsit jogásznak, pedagógusnak, szociális munkásnak, sőt, egészségügyi szakembernek is lenni. Egy nagyon sokrétű, speciális tevékenységről van szó, ahol a szakmai koordináció, szakma együttműködés, team munka, szervezés, gondozás, szolgáltatásnyújtás és közvetítés is mind-mind a feladat része. Éppen emiatt ez a munka semmiképp sem egyszerű és sajnos nagyon magas a szakmai kiégés veszélye.
Szol24: Sok ad hoc jellegű átalakulás, jogszabályi változások, változtatások történnek?
Nagy Beatrix: Jelenleg is folyamatos jogszabályváltozásokkal érintett a szakmai terület munkája. Ezen belül is kiemelném azonban a 2016-ban történt változásokat, amikor elég gyökeresen belenyúltak a rendszerbe, úgy tudnám megfogalmazni, hogy egy jelentős szerkezeti átalakítás történt. Talán emiatt is nehezen átlátható mind a mai napig a szolgáltatási struktúra a laikus emberek számára. Korábban településszinten szerveződött és működött a szolgáltatás, az új struktúrában viszont a járásszékhelyeken működő szolgálatoknak központokká kellett átalakulniuk. Azelőtt csak a megyeszékhelyen voltak központok. Ez a változás viszont azt jelentette, a korábban csak településszintű feladatellátási kötelezettség helyett a járási központokhoz járási szintű feladatvállalási kötelezettséget rendeltek hozzá. A járásszékhelyen működő központok a továbbiakban olyan centrumokká váltak, ahol az adott település alapellátásán túl az adott járás összes települése számára speciális szolgáltatásokat és a hatósági feladatellátással érintett gyermekjóléti, gyermekvédelmi ügyekben esetmenedzseri feladatokat is el kell látnia.
Ez jelentős feladatbővülést és szakemberigényt támasztott a járásszékhelyek intézményei számára. Én – és véleményem szerint sok más szakember is a területen – ezt az időszakot nehezen éltem meg, hiszen viszonylag rövid időn belül, és számunkra kissé előkészítetlenül lett ez a változtatás bevezetve. Mutatta ezt az is, hogy közel fél évig végrehajtási rendelet nélkül voltunk kénytelenek a munkánkat végezni. A szakma elég leleményesen, különböző szakmai és Facebook-csoportok létrehozásával, egymásnak nyújtott tanácsadással, tapasztalatcserével próbálta áthidalni és megoldani az ennek nyomán kialakult helyzetet. Arra a kérdésre, hogy sok változás történik-e? Ez a terület jelenleg is folyamatosan érintve van jogszabályváltozásokkal. Még nekem, vezetőként is kihívás figyelemmel követni az állandó módosításokat.
Szol24: A döntéshozatalt megelőzően milyen szakmai egyeztetés történik az érintett területek képviselőivel?
Nagy Beatrix: Ebben én személy szerint jelenleg hiányosságokat érzek. Sajnos sok esetben érzem azt, hogy az akár jelentős módosításokat bevezető változásokat nem előzi meg olyan átfogó érdemi egyeztetés, a szakterülettel való széleskörű kommunikálás, akár hatásvizsgálat, hogy egyes változások milyen hatásokat idéznek elő az egyébként is kihívásokkal küzdő mindennapi feladatellátásban, illetve, hogy az az elképzelés, ami megszületik, illeszkedik-e a jelenlegi struktúrához.
Szol24: Személyesen több évtizedes tapasztalattal bír a gyermekjóléti, gyermekvédelmi szférában – mi változott?
Nagy Beatrix: 2004-ben, 34 évesen mondhatni még elég fiatalon lettem intézményvezető. Ennek apropójaként akkor egy rövid interjút készítettek is velem, és emlékszem, hogy akkoriban a családok válságáról beszéltünk. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy nagyjából húsz évvel később, 2025-ben a szakma válságáról kell majd beszélnünk. Ez a válság az alap- és a szakellátást is egyaránt érinti. Itt ki lehetne térni a szakellátás kritikus helyzetére is, ami hatással van az alapellátás munkájára is, de ettől most eltekintenék. Visszatérve a kezdetekhez, a gyermekvédelmi törvény bevezetésekor is elhangzott és köztudott volt, hogy még nem áll minden forrás rendelkezésre a rendszer teljes működéséhez – voltak hiányzó szolgáltatási elemek, kiforratlan részek –, de bíztunk benne, hogy ez idővel, forrásbevonással kiegészül. Ez egy ideig így is volt. A körülmények azonban idővel fokozatosan megváltoztak. Én ebben a már említett 2016-os változásokat is említeném.
Ami ugyanis az egyik oldalon feladatbővülést és szolgáltatásfejlesztést jelentett, azt a másik oldalon mostanra fokozatosan a kapacitás és szakemberhiány jellemzi. Mindemellett elkezdtek szűkülni a források, és zsugorodni a szolgáltatások is. Mostanra pedig eljutottunk egy olyan pontra, ahol komolyan el kellene gondolkodni azon, hogy merre tovább.
Az elmúlt év vízválasztóként él sokak emlékezetében: a kegyelmi botrány és a bicskei gyermekotthon ügye miatt a szakma – köztük én is – azt érezte és éreztük, hogy most valóban történnie kell valaminek. Hittük, hogy ez lesz az a fordulópont, amikor azok, akiknek ebben felelőssége van, végre szembesülnek a helyzettel, és elindul majd végre egy gyökeres változás. Azonban az érzékelhető, hogy a problémák egyelőre egyáltalán nem megoldódni látszanak.
Az vitathatatlan, hogy történtek változások, de ezek inkább szervezeti jellegűek, vagy jogszabályi módosítások, azokon a területeken azonban, ahol a szakmán belüli valódi, mély problémák gyökereznek (pl. szakember utánpótlás hiánya, évek óta sürgetett bérrendezés elmaradása, jelentős szakemberhiány) – ott, minden korábbi ígéret ellenére, máig nem történt érdemi előrelépés.
Szol24: Mi a helyzet az utánpótlással?
Nagy Beatrix: Az egyik legnagyobb gond jelenleg a szakemberhiány. Ez nem helyi sajátosság, hallva más társintézmények tapasztalatait országos jelenséggé nőtte ki magát. Folyamatos az elvándorlás: a tapasztaltabb, idősebb generáció már nagyrészt nyugdíjba megy vagy ment, a fiatalok részéről az utánpótlás pedig elmarad. A fiatalokat nem vonzza ez a hivatás. Korábban, úgy 3-5 éve azt olvastam, hogy egytizedére csökkent a szakképzésbe jelentkezők száma. Bár a korábbi drasztikus lecsökkenést követően az elmúlt év adatai alapján látszólag nagyjából 23%-kal nőtt a szakirányú képzésbe jelentkezők száma, azonban ettől függetlenül előre láthatóan a szakemberhiány továbbra is elhúzódó lesz. Bár a felvételi rendszer követelményeinek lazítása valamelyest emelte a szak iránti érdeklődést, de egyelőre úgy tűnik, hogy a szociális szakok más szakokhoz képest inkább csak „B-terv”-ként szerepelnek. Tovább súlyosbítja a helyeztet, hogy még a diplomát szerzők közül is sokan nem helyezkednek el a szakmában.
A szakma vonzerejét ma nagyon csekélynek látom, ennek pedig az egyik legnagyobb oka az, hogy az anyagi megbecsültség súlyosan visszaesett. Az utóbbi években ez a terület nagyon leszakadóban van más ágazatokhoz képest, már nemcsak az egészségügy és a pedagógus pálya van előrébb, de már a védőnők és a bölcsődei dolgozók is megelőztek bennünket. Természetesen minden ágazat megbecsülése fontos, ugyanakkor megítélésem szerint a szociális és gyermekvédelmi területen dolgozók sem érnek kevesebbet más diplomás területen dolgozóktól! A kialakult viszonyok különösen sürgetővé teszik a szakemberek megbecsültségének növelését.
Szol24: A helyi önkormányzatok ebben mennyit tudnak segíteni?
Nagy Beatrix: Saját vonatkozásunkban az elmondható, hogy intézményünk helyzete ebben kedvezőnek ítélhető, hiszen a fenntartó önkormányzatunk évről évre törekszik különböző fejlesztésekkel, támogatásokkal segíteni a helyi szakembereket és az intézmény működését.
Ugyanakkor ez egy nagyon érdekes kérdéssé kezd alakulni, hiszen látva a szakma nehézségeit, települési szinten – mármint ahol erre lehetőség van – egyre több önkormányzat felismeri, hogy ha nem ad valamilyen plusz támogatást vagy segítséget a szakembereknek, akkor egyszerűen nem lesz a településen szakember. Országosan azonban nagyon jelentős eltérések vannak abban, hogy melyik település mennyire tudja segíteni a szakembereit, például milyen mértékben tudják kiegészíteni a bérüket, vagy milyen színvonalú szolgáltatást tudnak fenntartani. Ez egy igazságtalan helyzet meglátásom szerint, hiszen területi egyenlőtlenségeket okoz. Hiszen, hogy lehet az, hogy van egy központi szabályozás, egy országos iránymutatás, de aztán az egyik kolléga, aki mondjuk az ország egyik felében egy tehetősebb városban dolgozik, egy a többiekéhez képest jelentősnek ítélhető helyi támogatást kap. Ezáltal ő több fizetéshez jut, míg egy másik meg semmit nem kap és marad az alapbéren, ami pedig még mindig jelentősen elmarad a jelenleg hivatalosan kimutatott hazai átlagkeresettől. Megkockáztatom, esetenként önmagában nem elegendő az átlag megélhetéshez sem. Az is nagy probléma, hogy a mi munkánkban egyáltalán nem részesülünk olyan pótlékrendszerben (pl. területi pótlék, veszélyességi pótlék), mint ami más ágazatokban jelen van, holott a munkakörülmények és az ügyfélkörnyezet megváltozása ezt már jóideje indokolná.
Egy biztos, amennyiben a közeljövőben mindezekben a kérdésekben érdemi változások nem fognak bekövetkezni, vagy legalább elkezdődni, úgy a felvázolt kedvezőtlen tendenciák további fokozódása várható.
Képek: Gémesi Balázs, jaszbereny.hu
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
