2003-ban tizennégy elszánt díszmadártenyésztő megalapította a Karcagi Díszmadártenyésztő Egyesületet. Közülük tizenketten karcagiak voltak. Sorra járták a megye településeit, egyre- másra rendezték a nívósabbnál nívósabb kiállításokat. A civil szervezet tagjai az ifjúsági házban a napokban rendezett kiállítással emlékeztek az egyesület húsz évvel ezelőtti megalapítására.
Vajó Sándor a Karcagi Díszmadártenyésztők Egyesülete elnöke a Karcag Tv-nek elmondta, hogy a kiállításon a saját tenyésztőik madarai voltak láthatók, de voltak Szajolból, Debrecenből és Nyíregyházáról is kiállítók. Hozzátette, ma már nem megszokott az ezres létszám fölötti madárbemutató, vagy kiállítás, ennél sokkal szerényebb, néhány száz madár bemutatásával valósult meg ez a kiállítás is.
Elhangzott, hogy a kívülálló számára csak a színek, hangok sokasága tűnik föl. Holott a tenyésztőknek, madaraiknak komoly standardokat kell követniük. Az egyedek minősítése is ezek alapján zajlik. Az ítészek figyelik a madár formáját, kiállását, csőre hosszúságát, farktollai szerteágazottságát, vagy éppen összetartását. Komoly nemzetközi fajtaleírások alapján minősítenek egy- egy madarat.
Ezek a madarak túlnyomó részt ausztrál madarak, tehát ausztrál őshonos madarak, a pintyfélék, a papagájfélék, de vannak ezen kívül afrikai, ázsiai és amerikai fajok is. Az igazán nagy papagájok, az arák, a kakadufélék sajnos a kiállításon nincsenek jelen. Ezeknek a madaraknak az értéke is egyre erősebben megnövekedett, egyre kevesebben tenyésztik és nagyon sok magyar tenyésztő külföldön értékesíti az állományát.
Az elmúlt húsz évben több mint százötven tag fordult meg az egyesületben, a tizenkét karcagi alapító közül már csak három él, vagy foglalkozik a díszmadártenyésztéssel. Ahogy az elnök elmondta, leírtak egy kört, hiszen a civil szervezetnek manapság csupán öt aktív tagja van.
A százezres, olykor milliós madarakat nagyon kevesen engedhetik meg maguknak, a díszmadártartás költségei is az egekig emelkedtek, miközben a tenyésztők egyre idősebbek.
Ezzel együtt a kiállítások színvonala is csökkent, hiszen gyakorlattá vált, hogy a tenyésztők nagyon vigyáznak több éven át komoly anyagi áldozatokkal nevelt madaraikra- a betegségektől, sérülésektől tartva nem utaztatják azokat.
